Buddhizmus, misztika, Tibet

Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

Egyéni keresés

-Köszöntjük a Változó Világon!-

Vallási Útmutató és Címtár

A bon és a Tan a királyi Tibetben

„A tibeti népnek eredete mesés, azt mondják, hogy egy hím majom és egy nődémon közötti nemi közösülés következtében történt volna” – írja 14. dolgozatában Kőrösi Csoma Sándor, aki 1819-ben azért indult gyalog Keletre, hogy valahol Belső-Ázsiában megtalálja a magyarok őshazáját vagy rokonait, ám sorsa az lett, hogy a tibeti nyelvet „fejtse meg” (az első komoly tibeti-angol szótár és az első tibeti nyelvtan az ő munkája), a tibeti buddhizmust, orvoslást stb. fedezze fel a nyugati tudomány számára. Nos, a Csoma által említett népszerű eredetmonda régebbi a buddhizmusnál, amely azonban ezt is a maga képére alakította. Egyik változata szerint Avalokitésvara bodhiszattva, Tibet védőistene maga testesült meg egy majomkirályban, majd egy hegyi boszorkányt feleségül véve három fiút és három lányt nemzett, akik egymással egybekelve benépesítették a pusztás országot. A jó tulajdonságokat, a vörös arcot és a testen lévő szőrzetet a majomkirálytól örökölték az utódok, a szenvedélyeket, a farok hiányát és a hús szeretetét pedig a hegyi boszorkánytól…

Országukat a tibetiek Bod-nak hívják. Kínai neve: Hszicang (Rejtőző ország). Az óriási tibeti fennsíkot minden oldalról nehezen áthatolható hegyek övezik, délen és délnyugaton a Himalája. Itt ered a Brahmaputra (tibeti neve: Cangpo), az Indus, a Gangesz, az Indokínát átszelő Mekong, a legnagyobb kínai folyó, a Jangce. A Kínai Népköztársasághoz tartozó Tibeti Autonóm Terület 1,2 millió négyzetkilométer, de tibetiek lakják Kína Szecsuan és Csinghaj tartományának jelentős területeit, s élnek Jünnanban, sőt Kanszúban is. Találhatók tibetiek Észak-Indiában, Nepálban, Szikimben, Bhután pedig kifejezetten tibeti etnikumú állam – így értendő a 2,5 millió négyzetkilométer nagyságú Tibet. Történelme utoljára kb. ezer éve volt közös.

 Az első „igazi” király (cenpo) a hagyomány szerint Lha égisten fiaként az égből ereszkedett alá létrán, s Nyátri-cenpónak hívták. Működésének a legendák által feltételezett időszakából (az 5. század eleje-közepe) fennmaradt kínai források beszámolnak valakiről, aki sikeres kísérletet tett néhány tibeti törzs egyesítésére. Ezt a Lha („ég”) istentől kapott mitikus erővel vitte végbe, és küzdött meg egyszersmind az országát sújtó „hat szerencsétlenséggel”, amelyek között a külső ellenség és a belső gyűlölség mellett ott található a vadjak is. A Nyátri-cenpo alapította jarlungi dinasztia a hagyomány szerint 32 királyt adott Tibetnek. A trónt eleinte a legkisebb fiú örökölte, később az elsőszülött. A király legfőbb kötelezettsége az volt, hogy szellemileg ép, fizikailag erős legyen. (Trónra lépésekor le kellett győznie egy jakot, ami lehetett jelképes szertartás, de lehetett valódi viadal is.) Felügyelte a bon papokat, és ellenőrizte a szokások betartását, amolyan közvetítő volt a szellemek-démonok-istenségek világa és a közösség között.

A tibetiek ősi, buddhizmus előtti vallása, a bon, kiformálódásának kezdetén az animizmussal és a sámánizmussal volt rokon. A természeti jelenségeket istenek, szellemek, démonok személyesítették meg. Istenvilága volt külön az égnek, a földnek és a földmélynek – e három régiót az égígérő világfa kötötte össze. A földön istene volt minden hegynek, a hegyen minden sziklának, minden fának, folyónak, tónak, rétnek, mezőnek stb. A gondot az okozta, hogy ezek az istenek, szellemek és démonok szinte valamennyien hirtelen haragúak és bosszúállóak voltak, az ember bármihez nyúlt – kivágott egy fát, építőkövekké tört egy sziklát stb. – megtorolták. Az emberek egyetlen napjukat sem tudták úgy eltölteni, hogy meg ne sértsék, magukra ne haragítsák valamelyiket. Aztán nem győzték áldozattal engesztelni őket…

 Igen jellemző a számtalan változatban ismert bon mítosz, amely szerint a világ egy kozmikus tojásból keletkezett. Az egyik változat szerint: ahogy ez a kozmikus tojás eltörött, hatalmas héja kívülről a szellemek és élősdiek birodalma lett, belülről pedig 81 gonosz jóslat és 360 rontás lepte el. A tojás fehérje szétömlött a földön, s 404-féle betegség bújt elő belőle, a sárgájából pedig 360 rend gonosz szellem.

Ebben a baljós világban szerencsére az embernek – házának, háza tűzhelyének, magának – szintén megvoltak az istenei vagy szellemei, s ezek funkciója éppen az ő védelme volt. Ám velük is vigyázni kellett, nagyon érzékenyek voltak. Az embernek például mindkét vállára odaképzeltek a tibetiek egy-egy védőszellemet, ezeket azonban el lehetett riasztani, ha az illető egyik vállán döglött rókát, a másikon döglött egeret hajított át valaki. És akkor védtelen maradt. A legenda szerint az egyik cenpót így ölhette meg főminisztere.

A ház szelleme (istene?) máig nagy szerepet játszik az egyszerű tibetiek életében. Disznófejűnek képzelik őt, de emberi testtel, lobogó ruhában. Ez a szellem évszakonként változtatja helyét a házon belül, ajánlatos ezt számon tartani, nehogy akaratlanul is megzavarják a háziak. Ami a tűzhely szellemét illeti, miatta még a katlan kitisztítása is olyan szertartásos lett, amelyre csak a bonpo – bon pap – vállalkozhatott. A nagy munkának nekifogva mindenekelőtt transzba esett, hogy megtalálja a szellem ellen elkövetett bűnök megváltásának módját, majd figyelmesen megvizsgálta a tűzhely minden kiszedett kövét, egyszersmind elpusztítva a közéjük fészkelt rovarokat. A gazdaasszonynak közben arra kellett ügyelnie, nehogy véletlenül hajszál vagy rongydarab kerüljön a katlanba, mert annak gonosz következményei lehettek, akárcsak a víz tűzbe löttyintésének.

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

Köszönjük a látogatást! Thanks for visit!