Kína

Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

Egyéni keresés

-Köszöntjük a Változó Világon!-

Utazási Útmutató és Címtár

Kína — Oroszország és Kanada után — a Föld harmadik legnagyobb országa. Népességével azonban világelső — Földünkön minden negyedik-ötödik ember kínai. A leghosszabb ideje folyamatosan fennálló civilizáció, amelynek építészete, kultúrája egy több ezer éves — egyes források szerint kb. ötezer éves — birodalom valamikori fejlettségét tükrözi.

Az ország történetében mérföldkő a Csin-dinasztiát megalapító Csin Sihuang császár uralkodása az i.e. 3. században (a "Csin" szóból származik a "Kína" elnevezés). Ő az országot egyetlen hatalmas birodalommá egyesítette. Egységesítette a súlyokat, mértékeket, pénzérméket és írásrendszereket. Hatalomra jutásakor elrendelte: "Írni csak ugyanazokkal az írásjegyekkel, haladni csak ugyanazon az úton lehet." Nagy hódító és nagy uralkodó volt, egyúttal kegyetlen és kiegyensúlyozatlan zsarnok, aki legfontosabb gondjának azt tartotta, hogy örökké éljen. Mintegy óvatosságból azonban, arra az esetre, ha netán mégsem lelné meg az örök élet titkát, 13 éves korában munkához látott, hogy egy hatalmas mauzóleumot hozzon létre. Elődei, halálukkor katonáikat, rabszolgáikat és ágyasaikat élve szokták magukkal temettetni, hogy azok segítségükre legyenek földi életük után. Csin Sihuang császár ezt a barbár gyakorlatot nem folytatta. Lényegében véve praktikus szempontok vezérelték. Halálakor csupán rabszolgáit és ágyasait záratta élve sírkamrájába, s ítélte őket örök túlvilági szolgálatra. Katonáit életben hagyta — hogy rendelkezésre álljanak a birodalom védelmére. Saját védelmére pedig a császár élethű terrakotta hadsereget rendelt agyagból készült lovakkal, azzal a céllal, hogy azokat hadrendben a saját sírja mellé temessék. A szobrok a megszólalásig tükrözik a modellt álló harcosok vonásait. A terrakotta katonák teljesítették feladatukat — a császár sírját ez idáig nem tárta föl senki, s nem teszi azt a Kínai Népköztársaság kormánya sem. Az oly megfontoltan hátrahagyott élő katonák azonban nem végeztek ilyen jó munkát — a Csin-dinasztia Csin Sihuang császár halálát követően csaknem azonnal megbukott. A terrakotta szobrok nyomára a régészeket kútásó parasztok vezették, akik alatt a munkagödör beomlott. Az eddig feltárt leletek méreteihez és jelentőségéhez csak a római és egyiptomi civilizációk nagy feltárásai hasonlíthatók. Csin Sihuang császárnak a vele egy időben — több mint 2100 éve — eltemetett több ezer fős agyaghadserege ez. Az egyik feltárt sírgödör fölé kiállítócsarnokot emeltek, amely egy újabban elkészült második csarnokkal együtt a nagyközönség számára állandóan nyitva áll. A lelet méltán tarthatna igényt a világ nyolcadik csodája címre.

Csin Sihuang császárt erős és gyenge uralkodók, fényes és szürke dinasztiák követték a trónon. A Kínai Birodalom virágkorát a Han-, majd az azt követő Tang-dinasztia idején érte el, kb. kétezer évvel ezelőtt. Később felkelések, belháborúk dúlták az országot, eluralkodott a belső bizonytalanság. A 19. század második felében a birodalom már romjaiban hever. Fölgyorsulnak a társadalmi, politikai változások. Kína megnyílik a külföld előtt.

1949-et, vagyis a Kínai Népköztársaság kikiáltását követő újjáépítés és gazdaságfejlesztés sikereit látva, a kínai vezetés Mao Ce-tung köré tömörült szárnya már 1955—56-ban jelentősen meggyorsította a korábban elfogadott ütemtervet, majd 1958 elején kibontakoztatták a "nagy ugrás"-t, azaz a gyorsított ütemű fejlesztés programját. A külföldi technika és a hazai termelési módszerek együttes felhasználását hirdető "két lábon járás" politikájának eltorzításával országszerte megindították a "népi kohó" mozgalmat, amelynek során hatalmas emberi és anyagi ráfordítást pazaroltak el hasznavehetetlen kohászati termékek előállítására. Mao elnök gyakran hangoztatott jelszava ebben az időszakban: "Három év kemény munka, ezer év boldogság." A várt eredmény azonban elmaradt. Sőt, az egyensúly fölborítása már 1959 közepétől kezdve az ipari és mezőgazdasági termelés csökkenéséhez vezetett. Ezért a "nagy ugrás" előirányzatait fokozatosan módosítani kellett, majd 1960-ban végleg levették a napirendről.

Belpolitikai feszültségek, s külpolitikai kudarcok közepette — miközben a gazdaság alacsony hatékonysággal fejlődött — a vezetés Mao Ce-tung és Lin Piao köré csoportosult szárnya 1966-ban kirobbantotta az ún. "kulturális forradalmat", amelynek során az ideológiai tisztogatás zászlaja alatt megpróbáltak leszámolni politikai ellenfeleikkel. (Ennek esett áldozatul Liu Sao-csi államelnök is, akit ellenforradalmárnak, revizionistának bélyegeztek — ő volt a kínai "Hruscsov".) Megfelelően adagolt jelszavakkal és irányelvekkel a forradalom katonáinak — a "vörösgárdisták"-nak — a közreműködésével kívánták elérni céljaikat. Mao tanítása szerint: "A forradalom nem díszvacsora és nem csipkehímzés." Továbbá figyelmeztetett: "Sokan, akik hősiesen helytálltak az ellenség acélgolyóival szemben, el fognak bukni a burzsoázia cukrozott lövedékeitől." A Mao tanításain, s az általa kiadott jelszavakon csüngő vörösgárdista fiatalok 1966-tól szabályos pogromhangulatot teremtettek az egész országban — embereket kínoztak halálra, könyveket égettek, műemlékeket pusztítottak el. Az állami és pártszervek szétzúzását követően a hatalom az ún. "forradalmi bizottságok" kezébe — lényegében a hadsereg felügyelete alá — került. Az 1956—57-ben létrehozott ún. "virágozzék száz virág" mozgalom, amely az értelmiség szabadabb véleménynyilvánítása érdekében született, ekkorra már természetesen rég a múlté. Sőt, azt hirdették — többek között — hogy a virágtermesztés revizionista dolog, s mellé adták a jelszót: "A virágcserepek szétverésével szolgáljuk a forradalmat!" A kulturális forradalom idején Mao elnök ugyanakkor az emberek börtönbe zárása ellen lépett föl, mivel: "A börtönből szabadult fogolynak semmi hasznát nem lehet venni. Bármennyire is igyekszik az illető, több brosúrával elmaradt az élettől, évekkel azelőtti jelszavakat ismételget." Ebben az időszakban megszívlelendő utasítások és irányelvek voltak a következők: "Meg kell őrizni a forradalmi fegyelmet, ne játsszunk, ne labdázzunk, ne rendetlenkedjünk, őrzzük meg a tisztaságot, legyünk fegyelmezettek, legyünk éberek, akadályozzuk meg az ellenség szabotázsát!" A kulturális forradalom idején a kínai vonatokon működő rádió bemondóinak gyakorta elhangzó tanácsai így szóltak: "Ne feledkezzünk meg az osztályharcról! Az utazás alatt gondoljunk a biztonságra, a fontos iratokra vigyázzunk! Vigyázzunk a gyerekekre, ne hagyjuk őket a folyosókon szaladgálni! Ha a vonat megáll valamelyik állomáson és leszállunk, figyeljünk az indulást jelző csengőre! A vonaton tilos robbanóanyagot és gyúlékony anyagokat szállítani — akinél mégis lenne, adja le a kalauznak! Irtsuk a négy veszélyes állatot — a szúnyogot, a legyet, a poloskát és a patkányt! Ne köpködjünk! A vécék a kocsi végén találhatók."

Mao elnök egyik jelszava így hangzott: "Ássunk mély alagutakat, tároljunk mindenütt gabonát és sohase törekedjünk hegemóniára!" A felhívás első harmada Mao azon tételén alapszik, miszerint a III. világháború kitörése elkerülhetetlen, s ezért atombiztos földalatti bunkereket kell készíteni. Pekingben a metró építésével egyidejűleg hatalmas, több százezer ember befogadására alkalmas földalatti várost hoztak létre — utcákkal, üzletekkel, lakásokkal, amelyet a kíváncsi turista bármikor könnyen meglátogathat.

A kulturális forradalom ideje alatt, amely 1976-ig tartott, nemcsak százmillió embert hurcoltak meg, s jutott a közigazgatás, az oktatás, s a gazdaság a teljes összeomlás szélére, hanem a rémuralom időszaka volt ez a kultúrában, a művészetekben, s a történelmi emlékhelyeken is. A kulturális forradalom hosszú évtizedekre kiható súlyos károkat okozott az országnak. 1976-ot követően Kína elindult a kulturális forradalom keserű öröksége felszámolásának útján.

A legújabb kori Kína történelmének kétségkívül legnagyobb hatású politikusa Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Pártnak haláláig első számú vezetője. Mao elnök a kínai tradíciókra épülő és a sajátosan értelmezett kínai ideológia segítségével kívánt egy új kínai világhatalmat fölépíteni. Tekintélye és népszerűsége minden korábbi császárét felülmúlta. Nincs a kínai történelemben még egy személy, aki őnála nagyobb hatást gyakorolt volna az egyszerű kínai emberek mindennapi életére, az ország gazdasági fejlődésére. Mao politikájának óriási tömegbázisát az a felismerése adta meg, hogy őelőtte minden császár kénytelen volt tanulni és törődni az alattvalókkal: "Az uralkodó a hajó, az egyszerű emberek pedig a víz" — figyelmezteti a régi kínai mondás a vezetőket. "A víz a felszínen tarthatja a hajót, de föl is boríthatja azt."

Mao Ce-tung ellentmondásos politikus volt. Ma úgy értékelik Kínában, hogy útmutatásai 70%-ban helyesek, 30%-ban pedig hibásak voltak. 20 év elszigeteltség után, az 1980-as évek elején újra kitárultak a nagy vörös kapuk. Felismerve, hogy csak akkor maradhat fönn, ha a legfejlettebb technikát beengedi, az ország elindult a modernizálódás útján.

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

Köszönjük a látogatást! Thanks for visit!