Amerikai politika a XX. században

Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

Egyéni keresés

-Köszöntjük a Változó Világon!-

Politikai Útmutató és Címtár

II. A felelőtlenség kora

1. Konzervatív hullám

Az első világháború és a világgazdasági válság közé eső időszak szinte minden tekintetben a századelő progresszivitásától való visszalépést hozta magával az Egyesült Államokban is. A politikai inga, amely – a haladók 1912-es kiválásával – a republikánusok felől a demokraták felé lengett a századelőn, a háború után visszatért az egyértelműen konzervatívvá váló republikánusok oldalára. Az USA nemzetközi szerepvállalásának erősödése, amely a tízes években a wilsoni internacionalizmusban teljesedett ki, az izolacionizmust hirdető konzervatívok felülkerekedésével ellentétébe fordult a század harmadik évtizedében. A korszellem aforisztikus összegzését Coolidge elnök adta meg; eszerint: "Amerika dolga az üzlet."

Az évtized végéig valóban úgy is tűnt, hogy az amerikai üzlet végképp beindult. A húszas években már egyértelműen az autógyártás lett a gazdasági fejlődés húzóágazata. Megrendelései ösztönözték a nyersanyagokat – acélt, üveget, gumit, festéket – beszállító iparágakat, a kocsik forgalomba hozásához autókereskedők ezreire, működtetéséhez út- és szervizhálózat kiépítésére volt szükség. Az egy év alatt termelt autók száma az 1920-as 1 905 500 darabról 1929-re 4 455 100-ra emelkedett, s ez rekordnak számított egészen 1949-ig.

A húszas években alakult ki az autógyártás oligopolista struktúrája is. Henry Ford technikai eljárásait átvéve, a vállalati szervezetben és a marketingben végrehajtott újításoktól megerősödve a General Motors vette át az ágazat vezető gyártójának szerepét. A GM és a Ford mellé – elsősorban Plymouth nevű, olcsó és népszerű modelljével – hamarosan felzárkózott a Chrysler Corporation, s ezzel kialakult az amerikai autóiparra mindmáig jellemző hármas szereposztás.

A fogyasztói társadalom fejlődését ugyanakkor egyre nyomasztóbb légkör övezte. Valójában már az első világháború időszakában – a progresszív eszme térvesztésével, és főként a közép-nyugati származású középrétegek körében – teret nyert az intolerancia és a provincializmus. Kampány indult például a szeszfogyasztás ellen, és már a háború előtt is komoly befolyásra tett szert; az alkotmányos szintű áttörésig azonban csak annak végeztével, 1919-ben jutott el.

Bár formálisan a Wilson-korszak terméke, mégis a húszas évek Amerikájának egyik meghatározó tartozéka a szesztilalom. Tény, hogy e képmutató intézkedés sokkal inkább növelte és nem csökkentette a szeszfogyasztást, és ráadásul dollármilliókkal gazdagította a csempészeket, a zugfőzdék üzemeltetőit, valamint a mindezek fölött uralkodó nagystílű gengsztereket. Ez utóbbiak tipikus példája volt a chicagoi Al Capone. A szesztilalom következtében kivirágzott alvilág a szesztilalom megszüntetése (1933) után a bűnözés más üzletágaiban élt tovább.

A nyugalom szempontjaira való hivatkozással került sor már 1918-ban a bevándorlási szabadság jelentős korlátozására, majd 1924-ben és 1929-ben a bevándorlási kvóták újbóli, törvénybe foglalt szabályozására. A szociális problémák és a nagyvárosokra jellemző feszültségek megjelenése bűnbakkeresést váltott ki, ami felerősítette a rasszista tendenciákat, az idegengyűlöletet, valamint a katolikusok és a radikálisok iránti ellenszenvet.

A XX. század harmadik évtizede a baloldal elleni hisztérikus kampány jegyében indult Amerikában. Az igazságügyi miniszter felhatalmazásával működő vizsgálóbizottság rövid idő alatt 4000 embert vett őrizetbe, és mintegy 250 külföldi radikálist deportáltatott Oroszországba. Köztudott, hogy a nem sokkal korábban megalakult Kommunista Párt mellett mások is lelkesedtek az orosz forradalomért (lásd John Reed magyarul is megjelent könyvét). A munkásság radikalizálódására azonban e réteg sokszínűsége miatt sem lehetett számítani, nem is beszélve arról, hogy a rövid recesszió után kibontakozó konjunktúra mellett, közvetlen gazdasági okuk sem lehetett az elégedetlenségre.

Megélénkült és megerősödött viszont a Ku-Klux-Klan, amely immár az északi városokra is kiterjesztette tevékenységét. A feketékkel szemben elkövetett lincselések mellett magasra csaptak az antiszemitizmus hullámai is. A progresszió elleni általános támadás antiracionalista hullámának semmi nem szabott gátat, amint azt az 1925-ös daytoni "majomper" kimenetele, vagyis a darwini evolúcióelmélet újbóli, bíróság általi betiltása is megmutatta.

A konzervatív protestáns középosztály értékeitől való eltérés elleni kereszteshadjárat – világméretű tiltakozást kiváltó – tragikus példája volt Sacco és Vanzetti pere. A két olasz bevándorlót, Nicola Saccot és Bartolomeo Vanzettit 1920-ban tartóztatták le egy South Braintree-i (Massachusetts) postamester gyilkosságának vádjával. A sok évig tartó koncepciós per a francia Dreyfus-ügy amerikai megfelelőjét produkálta. Anarchista, katonai szolgálatot megtagadó bevándorlókról lévén szó, a bíróság kirívó elfogultsága jellemezte az elhúzódó procedúrát, ami tiltakozó megmozdulásokat váltott ki nemcsak Bostonban, de Rómában, Montevideóban, Lisszabonban, Párizsban, Londonban és másutt is. Bár a bizonyítékok távolról sem voltak meggyőzőek, a massachusettsi kormányzó által kinevezett, s a Harvard Egyetem rektora által vezetett esküdtszék a vádlottakat végül is bűnösnek mondta ki, és 1927. augusztus 23-án villamosszékben kivégezték őket. Sacco és Vanzetti mártírhalála váltotta ki az első komoly lázadást a háború utáni republikánus korszak konzervativizmusa ellen.

A folyamatosan növekvő termelés és fogyasztás élménye elhomályosította, hogy az amerikaiak egy egyre inkább elszürkülő, szabványosított világban élnek, ami viszont jó témát szolgáltatott a szépírók új generációjának. Közülük Sinclair Lewis volt a legjelentősebb, mivel – ahogy a kortárs Szerb Antal írta: – "Main Street-jével és Babbitt-jével ő érte el a legnagyobb sikert. Mindkét könyve fogalommá vált az amerikai köztudatban; kénytelenek voltak elismerni, hogy minden amerikai városban van egy Main Street, Fő utca, és hogy ezek a Fő utcák mindenütt teljesen egyformák, az Atlantitól a Csendes-óceánig, és mindenütt ugyanazok az emberek lakják. A babbittizmusról pedig úgy beszélnek, mint azelőtt Európában az oblomovizmusról, és valóban, Babbitt ugyanannyira képviseli az amerikai nemzeti betegséget, mint amennyire Oblomov képviselte az oroszt."

A progresszív reformok kifulladása és a világháború nyomán a közhangulatban bekövetkezett változások az 1920. évi elnökválasztásban összegződtek. A választások lefolyása és eredménye pedig meghatározó jelentőséggel bírt az évtized további fejleményeire, mind a politikai szereplők, mind a kormánypolitika tekintetében.

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

Köszönjük a látogatást! Thanks for visit!