1955. októberében az operatív osztályvezetők és alosztályvezetők munkájával külön foglalkoztak. Ekkor már egyébként tisztában voltak a politikai erőviszonyokkal, és a jelentés elején elítélték a jobboldali elhajlókat. A vezetésnek az volt az egyik legnagyobb hibája, hogy hasonló munkát végzett, mint az operatív beosztottak. Ez minden bizonnyal a hozzá nem értésből következett, aminek több oka is volt. A megyei főosztályokon dolgozók 24%-a 24 évesnél, 62%-a 30 évesnél fiatalabb volt. A központi alosztályvezetők 46%-a nem volt 30 éves. A nagyobb gond inkább a képzetlenségből adódott, hiszen 70%-uk csak elemi iskolát végzett. Más, hasonló problémák is adódtak: „Jelentős lemaradás mutatkozik kulturális téren. Az elvtársak kis százaléka él kulturális életet.” Ez bizonyos esetekben balul ütött ki, különösen „ …mikor a Somogy megyei fonyódi járási osztály vezetőjének felvetették a kultúrfronton folytatandó élesebb harcot, ő a „János vitéz” című daljátékot javasolta betiltani. „Hónapok óta itt játsszák az orrunk előtt a János vitézt, és mi nem figyeltünk fel erre.” Az államvédelmis kultúrharcnak tehát a János vitéz is majdnem áldozatul esett.

A fiatalság és a képzetlenség mellett a nagyarányú fluktuációt is jelentős problémának tekintették. A beosztottak 40%-a 1 éve, 8%-a 3-5 éve dolgozott az akkori munkahelyén. Mindebből következett a szerveknél meglévő „haveri szellem”, a becenéven történő megszólítás, a parancsok végrehajtásának különböző feltételekhez kötése, a törvénysértések, a részegeskedés, a sertésekkel üzérkedés, és az erkölcstelenségek. Ezekre a bajokra a gyógyírt továbbra is a régi receptekben keresték, de nem találták meg.

A XX. kongresszus előtt az 1955-ös munkát a korábbiakhoz képest sikeresnek könyvelték el. A hálózatot 5,3%-kal csökkentették, de ennek ellenére a minőségi munkát sikerült előtérbe helyezniük, hiszen az ügynökök száma 10%-kal nőtt, a hálózat nagy része továbbra is informátorokból állott, de az 55-ben beszervezettek 80%-a az „ellenséges kategóriák” közül való volt. Egyébként ebben az évben 9627 személyt zártak ki a hálózatból, tehát a nagy mértékű fluktuációt továbbra sem sikerült megállítaniuk.

Viszont az újonnan beszervezettek 3%-át kellett csak kizárniuk, ugyanez az arányszám az előző esztendőben 36% volt. A hálózat 5%-át tették ki a külföldiek, és 50%-kal növelték a külföldön dolgozó ügynökség számát, akiknek a harmada fontos objektumokban dolgozott. Három hónap alatt 379 új lakást alakítottak ki a hálózati munka végzése céljából. Az eredmények mellett továbbra is mutatkoztak a korábbi hiányosságok. A beszervezéseket rosszul készítették elő, kevés volt a rezidentúra, sok esetben történt dekonspiráció, árulás, vagy a hálózati személy bűncselekményt követett el.

A politikában a sztálinista vonal erősödését az is jelezte, hogy 1955-ben háromszorosára nőtt a nyomozás alá vontak száma, e mellett szép lassan tovább folytatódott a nyilvántartás felülvizsgálata, de csak 811 személyi és 42 körözési dossziét szűntettek meg, és 65%-kal több embert tartóztattak le politikai bűncselekmények miatt. Pozitívumként könyvelték el azt is, hogy csökkent az értelmiségiekről és a munkásokról nyitott dossziék száma, és növekedett a kapitalisták, egyháziak, stb. utáni nyomozások mennyisége, viszont a „fasiszta pártokkal” és a horthysta erőszakszervezetekkel kapcsolatos vizsgálódások csökkentek 25%-kal, amit mindenképpen kudarcnak tekintettek. A letartóztatott kulákok száma a duplájára nőtt, és 112 kémet, vagy legalábbis annak tartott személyt sikerült elfogniuk. 1954-ben csak hetvenet. A demokráciaellenes izgatás miatt viszont négyszer annyi embert börtönöztek be, mint korábban. A letartóztatottak között a munkások és parasztok aránya 35% volt.

Ez a rengeteg adat nagyon jól mutatja a rákosista irányvonal megerősödését, a tsz- szervezés erőszakosságát, ami által megduplázódott a lefogott, kulákoknak nevezett, nagyobbacska földdel rendelkező parasztemberek száma. De láthatjuk az ekkor létrejött, és később, a XX. kongresszus után megizmosodó ellenzék jelenlétét is az izgatások számának megnégyszereződésében. A kongresszust követően azonban minden megváltozott, a Belügyminisztériumban is érezhető volt egyfajta elbizonytalanodás. Az 1953-56 közötti dossziék, ellenséges kategóriákba beépült ügynökség, és a hálózat összetételének a változásával érdemes közelebbről is foglalkozni. Érdekesek lehetnek számunkra Veszprém megye adatai.

1955-ben 12 rezidenst, 102 ügynököt, 19 informátort szerveztek be, és ezek mellett 41 „T” lakást alakítottak ki. A kizárások száma a következő volt: 23 rezidens, 42 ügynök, 115 informátor. E mellett 11 lakást kellett megszűntetni. 1956. január 1-én összesen 63 rezidenst, 311 ügynököt, 306 informátort, - ezen felül még 85 olyan informátor működött, aki MDP tag volt - tartottak nyilván, de az ügynökök közül csak 64 volt 1955-ben konkrét ügyben foglalkoztatva.

A „vonalakszerinti beszervezések” száma a következőképpen alakult 1955-ben. A fontossági sorrend alapján négy vonalat különböztettek meg, az első kettőben nem rendelkezetek rezidenssel, lefelé haladva a különböző kategóriákban nőtt a hálózat száma.