Ady Endre

Érmindszent, 1877. november 22. – Budapest, 1919. január 27.

Ady Endre magyar költő, a világirodalom kiemelkedő személyisége.

 A válogatásban olvasható

Sem utódja, sem boldog őse...

Égő tűzben dideregve

 Máshol a portálon

Biztató a szerelemhez

Elfogyni az ölelésben

 Élete regénye

Életrajzok a Változó Világban

Benedek István: Ady Endre szerelmei és házassága. Budapest 2001, M. Könyvklub, 287 p., [40] t.

Borbély Sándor: Így élt Ady Endre. (2. jav. kiad.) Budapest 1994, Móra K., 238 p., ill. (Így élt...)

Bölöni György: Az igazi Ady. (5. kiad.) Budapest 1977, Szépirod. K., 654 p., ill.

Fehér Árpád: A halhatatlan Léda. Regény Ady Endréről. [Budapest] 1941, Szerző, 78 p.

Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái. [Sajtó alá rend., utószó Fábri Anna.] [Budapest] 1989, Helikon, 170 p., [24] t.

Millok Éva: Fogoly a vártoronyban. Ady Endre életregénye. Budapest 1977, Móra K., 222 p., 16 t.

Nagy Andor: Tavasz Váradon. Regény a fiatal Ady Endre életéből. Budapest [1938], Epocha, 316 p.

Vezér Erzsébet: Ady Endre alkotásai és vallomásai tükrében. (2. kiad.) Budapest 1971, Szépirod. K., 243 p., ill. (Arcok és vallomások.)

Vezér Erzsébet: Ady Endre élete és pályája. (A szerző által jav. új kiad.) Budapest 1997, Seneca, 368 p., [40] t.

 Életrajzi adatok

Elszegényedett kisnemesi családból származott. Apja, Ady Lőrinc kisparaszti gazdálkodóként kezdte, de az 1900-as években már 100 hold körüli birtoka volt; anyja, Pásztor Mária református papi család leszármazottja. 1888 őszétől a nagykárolyi piaristáknál, 1892 őszétől 1896-ig a zilahi ref. kollégiumban végezte középiskolai tanulmányait. 1896. március 22-én a zilahi Szilágy c. lapban jelent meg nyomtatásban az első verse (Március 20.) A. E. aláírással. 1896 őszén beiratkozott a debreceni jogakadémiára. 1897 utolsó hónapjaiban a temesvári ítélőtáblán, 1898 tavaszán egy zilahi ügyvédi irodában díjnok. 1897. jan.-tól rendszeresen jelentek meg versei és tárcái a Szilágyban, teljes nevével 1897. nov. 21-től. 1898. dec.-ben abbahagyta jogi tanulmányait, s belépett a kormánypárti Debreczeni Hírlap szerkesztőségébe, majd 1899 tavaszán átment a függetlenségi Debreczenhez. A debreceni lapokon kívül több más vidéki lap és A Hét közölt tőle verseket, 1899. júniusában Versek címmel Ábrányi Emil előszavával jelent meg első kötete Debrecenben. 1900. januárjában átkerült a nagyváradi Szabadsághoz, ahol együtt dolgozott Bíró Lajossal és Nagy Endrével. 1901. áprilisában perbe fogták és háromnapi államfogházra ítélték Egy kis séta c. forradalmi írása miatt. A klérust, a feudális maradványoktól terhelt közéletet ostorozó cikkei már ekkor világnézetének radikális forradalmiságáról vallanak. 1901. májusától a radikális Nagyváradi Napló segédszerkesztője. 1903-tól szerkesztője. 1902. szeptember 27-én a nagyváradi Szigligeti Színházban bemutatták A műhelyben c. színművét. 1903 nyarán kezdődött szerelme Lédával, Diósy Ödönné Brüll Adéllal. 1903 őszén jelent meg Még egyszer c. második kötete. Léda biztatására 1904. január végén Párizsba utazott, ahonnan cikkeket küldött a Budapesti Hírlapnak, Pesti Naplónak és a Budapesti Naplónak. Itt ismerkedett meg Bölöni Györggyel. Párizsi tartózkodása igen jelentős mind politikai, mind költői fejlődése szempontjából. Párizsban ismerte meg komolyabban a francia szimbolista lírát. 1905. januárjában visszatért Budapestre és a Budapesti Napló munkatársa lett. 1906. februárjában megjelent a magyar líra történetében döntő hatású kötete, az Új versek. Költészete körül hamarosan megindult a feudális-konzervatív tábor és a társadalmi, irodalmi megújhodás híveinek harca. 1906. jún.-ban ismét Párizsba ment és ott töltött egy évet.

Ady Endre a Magyar Életrajzi Lexikonban

Ady Endre a Wikipédiában