NET-NYELV-KULTÚRA

Legfissebb híreink!

Az internet eddig soha nem látott lehetőségeket biztosít minden ember, és minden szervezet számára a szabad megnyilvánulásra. Sőt, a megjelenés a weben ma már elemi érdek, különösen a vállalkozások számára. A céges weboldalak legfőbb feladata vevőket szerezni, és nem irodalmi vagy művészeti élményeket nyújtani az internetezőknek. Ezzel együtt egyre fontosabb, hogy egy weboldal legyen nyelvi szempontból is korrekt, igényes. Ez a követelmény eddig, és talán még mindig nem kap kellő hangsúlyt. Még mindig erős általában is a web, még inkább a nap mint nap fejlődő új látványtechnika varázsa: trükkök, animációk, mozgóképek, hangok stb.

Csakhogy ezek az újdonságok hamar veszítenek hatásukból, és újra és újra kénytelenek leszünk felfedezni az egyszerű – szép és világos – emberi szó jelentőségét.

De aztán ahhoz, hogy ez a felismerés közkinccsé váljon, komoly népszerűsítő munkára, és időre van szükség.

Nem könnyű kellő önuralommal jellemezni a jelenlegi közállapotokat. Íme egy tapasztalati tény: a Google 50 ezer olyan weboldalt fedezett a magyar weben (2006 januárjában), amelyen megtalálható a kellet szó, ebben a formában. (A szövegkörnyezet alapján kétségtelenül a kellett helyett, nem valami ismeretlen rövidítésről lehetett szó...)

Biztosak lehetünk, hogy az esetek nagy részében merő elírásról van, de nem lehet kétségünk, hogy akadnak weboldalgazdák, akik csakugyan bizonytalanak az említett, és még egy pár másik szó helyesírását illetően. E miatt nem nekik, inkább az iskolarendszerünknek kellene szégyenkeznie.

A bizonytalankodó, és rajtuk kívül a magabiztos weboldalgazdáknak inkább azt kellene felismerniük és megfogadniuk, hogy igen is van - ráadásul olcsó és kényelmes - megoldás az ilyen jellegű hibák megelőzésére: a korrektúra. Kinek jutna eszébe korrektúra nélkül megjelentetni egy könyvet, vagy akár egy kisebb brosúrát, leporellót? De egy (vagy sok) oldalt feltenni a webre?

750 weboldalon olvasható szép nagy öblös betűkkel: Legfissebb híreink!

Hirdetés X

Az év könyve

Válogatás

Innovatív, felelős és más kiváló cégek:

CÉGMUTATÓ

Az alábbi példák, beleértve a szögletes zárójelbe tett szövegrészletek különféle, nem ritkán komoly szervezetek weboldalain talált valóságos, és nem kitalált hibák. Zárójelben adjuk a találatok számát. Ezek különböző időpontban mért adatok, amelyek bizonyára idővel akár jelentősen is változhatnak. Sajnos, tapasztalataink szerint összességében nem beszélhetünk javuló tendenciáról.

Inováció [Nizza a kreativitás, inováció, kutatás és kultúrális csere városa.] (86)

Jelentőssége [Mekkora jelentőssége van a társadalmi változásokban az oktatásnak?] (2010)

Kellet [Itt kellet megtanulnunk, hogyan viselkedjünk...] (50 000)

Korekt [Lakás felujitás Korekt áron!] (47 600)

Legfissebb [Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy tudjuk tájékoztatni legfissebb információinkról.] (750)

Nyitvatartás Triviális, de dobogós hiba (150 000!)

Originált Már nem mondható originált hibának (57 000!)

Szolgátatások [Szolgátatások: az innováció és az oktatás kapcsolatának biztosítása.] (650)

Ez már nem elírás, csak a fokozhatatlan fokozása:

Legmaximálisabb [A legmaximálisabb hatást azzal érhetjük el, ha a tükröt az ablakkal szemközti falon helyezzük el...] (96),

Legoptimálisabb [Melyik a legoptimálisabb mútrágya minőség?] (5960)

A hibák gazdáinak megnevezését nem tartottuk indokoltnak, bár azok a szöveg és egy kereső segítségével percek alatt beazonosíthatók.

HirdetésX

Polgárjogot nyert hibák

A konvención alapuló ítéletek viszonylagosak: nem természeti mértékekhez, hanem a közmegegyezéshez mérve értékeljük őket. Ki számít például kövér nőnek? Nyilván van erre egy anatómiai-élettani meghatározás, de az vagy egybevág a konvenció ítéletével, vagy nem. A franciák szemében kövérnek tűnik az a nő, aki orosz szemmel éppen megfelelő húsban van.

Vagy tűnődjünk csak el, mit jelent az, hogy sokáig kellett sorban állni? Ez bizony országonként, történelmi korszakonként változó. Ha egy bécsi bankban ketten vannak előttem, már úgy érzem: sokáig kellett sorban állnom. Másutt ez üdítően rövid időnek hatna...

A nyelv is konvenció, és ezért itt sincs külső ismérv arra, hogy valami helyes-e vagy helytelen, vagy hogy mit is jelent pontosan. Ez izgalmas a nyelvész számára, mert neki osztályoznia kell, megkülönböztetve – ha nem is a „helyeset” a „helytelentől”, hiszen azok nem tudományos, hanem erkölcsi kategóriák –, de legalább a „normálisat” az „abnormálistól”.

A konvenció – s ez fontos jellemzője a nyelvnek is – nemzedékről nemzedékre változik, s ami abnormálisként, hibaként kezdi, az legalizálódhat, polgárjogot nyerhet. Ilyen hibaként, ha tetszik, „abnormális” példányként jelent meg sok száz évvel ezelőtt a magyarban a Miklós keresztnév, melynek nyilvánvalóan *Niklós-nak kellene hangzania, n-nel, hiszen görög eredetije Nikolaos, és latinul, németül, franciául, románul, angolul is n-nel kezdődik. Csak a lengyel, ukrán, szlovák, és magyar megfelelője kezdődik m-mel. Itt egyszer valaki valamit elrontott, s a hiba azóta úgy maradt, a standard része lett. Hogy mikor jött el az a pillanat, amikor a – kezdetben nyilván bosszantó hibának tűnő – Miklós alakot elkezdték normálisnak érezni, tehát amikor lekerült róla a „hiba”, az „abnormalitás” stigmája – ezt ma már nehéz megmondani.

Más nyelvek is őrzik egy-egy ilyen régi szarvas hiba emlékét. Olaszul például a ‘július’ hónapot – ki tudja, miért – luglio-nak mondják, szókezdő l-lel, aminek ugyebár ott semmi keresnivalója. Az ‘ezredes’ spanyolul coronel; talán szólni kellett volna nekik, hogy a helyes alak *colonel lenne, tehát nem r-rel, hanem l-lel a közepén – de most már késő.

Ez természetesen napjainkban is zajlik, ma helytelennek érzett alakok holnap észrevétlenül áttörhetnek a konvenció kasztrendszerén, és elfogadottá válhatnak. Gondoljunk erre, ha legközelebb azt halljuk: originált csomagolású. Hátha a jövő zenéje?

Kálmán László - Nádasdy Ádám: Hajnali hárompercesek a nyelvről