Kultúra

Ausztriai múzeumvilág

A múzeumok finanszírozása, a pénzhiány és a torta egyre több szeletre osztása – vagyis az új intézményekkel túlduzzasztott kínálat káros hatása – évek óta az osztrák kulturális sajtó vezető témája. Ausztriában több mint 1700 múzeum működik – ebből csaknem 160 Bécsben. Az elmúlt négy évben egyedül a fővárosban 17 ezer négyzetméterrel 97 ezerre nőtt a kiállítási terület. Az állami múzeumokban tavaly 3,6 millió látogató járt.

A múzeumok finanszírozási rendszerének átalakítását 1999-től fokozatosan valósítják meg. A hivatalos elnevezés szerint az állami tulajdonú múzeumokat „leválasztják a költségvetésről”, vagyis az érintett intézmény önálló gazdasági egységként működik, az állam szubvencióját alacsony szinten befagyasztja, s elvárja, hogy az intézmény a növekvő működési költségeit maga gazdálkodja ki. Nem érvényes ez a közhivatalnoknak számító alkalmazottak fizetésére, s annak törvény szerinti emelésére – ez a kiadás továbbra is a központi költségvetés megfelelő fejezetét terheli. A múzeumok jogilag – esetenként változó időponttól - „tudományos kutató intézetté” alakulnak. (Más szabályozás alá esnek a Bécs Város és a tartományok kezelésében lévő múzeumok.)

Az intézkedések nyomán az érintett múzeumok: Szépművészeti (KHM), Iparművészeti (MAK), Kortárs (MUMOK), Technikai (Technisches), Természettudományos (Naturhistorisches), Nemzeti Könyvtár (Nationalbibliothek), Belvedere Nemzeti Galéria, Albertina - hogy csak a legfontosabbakat említsük-, elkeseredett reklámkampányokra, szponzorkeresésre kényszerültek. Megszűntek bizonyos kedvezmények, nagyobb támogatást kérnek baráti köreiktől. A Kortárs Múzeum magyar igazgatója, Hegyi Lóránd nem újította meg szerződését, a gyűjtemény gyarapítása korlátok közé szorult, s, bár az érintett igazgatók cáfolják, a biztonsági intézkedéseken, a saját hatáskörükbe tartozó személyzeten is igyekeznek takarékoskodni. Van, aki ennek rovására írja az utóbbi évek leglátványosabb és máig felderítetlen műkincsrablását: 2003 őszén a Szépművészeti Múzeumból ellopták Benvenuti Cellini legalább 50 millió euró értékűre becsült arany bevonatú sótartóját. A "Saliera"-nak azóta is nyoma veszett.

A legnagyobb bécsi állami múzeumok adatai

(2004)

	Önállóság kezdete	Állami támogatás (millió euro)	Kiállítási terület	Látogatók
Szépművészeti	1999	20,2	15 000	1 308 684
Albertina	2002	5,7	2 400	750 355
Iparművészeti	2000	8,0	8 200	191 765
Belvedere	2000	4,4	6360	356 823
MUMOK	2002	7,4	4800	186 145
Természettudományi	2003	12,4	8 500	318 640
Nemzeti Könyvtár	2002	20,6	-	162 310
Technikai	2000	11,3	22 345	282 861

(A tartományi jogú főváros múzeumai nem szerepelnek az összeállításban)

A múzeumok népszerűsége töretlen: a 2000 óta az ORF- el együttműködve megrendezett Múzeumok Hosszú Éjszakáján évről évre többen vesznek részt.

Ugyanakkor az állami szubvenció ne4m elegendő a gyűjtemények gyarapítására: a kiállító intézmények közül a legmagasabb szubvencióval rendelkező Szépművészeti Múzeum, (20,2 millió euró) költségeinek mindössze 65 százalékát tudja az állami pénzből fedezni. Az Iparművészeti Múzeum igazgatója (8 milliós támogatás) hónapokig „sztrájkolt”, vagyis nem rendezett időszaki kiállítást – hiába. A múzeumok többsége képtelen a vásárlásra, s kénytelen egy- egy árverésen végigasszisztálni, ahogyan mások elviszik az érintett múzeum gyűjteményébe oly jól illó alkotást. Vagy éppen olyat, amely évtizedeken át ott is volt, de a restitúció révén most visszakerült eredeti tulajdonosának örököséhez, aki árverésre vitte. A Nemzeti Könyvtár még csak ajánlatot sem tudott tenni a nemrégiben előkerült Kafka levelekre, amelyeket egy bécsi antikvárium kínált eladásra – jóllehet ezeknek a dokumentumoknak csakis a kézirattárban lenne a helye). Az államiak számára csak álom, ahogyan a Liechtenstein Múzeum (a liechtensteini uralkodó magánintézménye) gazdálkodik: évi 50 millió euróból vásárolhat.

Új konkurencia Bécs számára a vidék: St. Pölten alig 60 kilométerre van, az új múzeum 3700 négyzetméteren kínálja gazdag gyűjteményét, olyan alkotókkal, mint Schiele, Waldmüller, Kokoschka, Nitsch, Frohner, Carl Moll. Linz sem megközelíthetetlen, a Duna parti Lentos önmagában is élmény, s 2300 négyzetméteren remek kiállításokkal csábít. Szenzáció a grazi, illetve az igen távoli bregenzi Kunsthaus is. A tartományi lokálpatriotizmus, no meg a kisebb helyi konkurencia bőségesebb finanszírozást biztosít.