|
A Mester és Margarita
Írta Mihail Bulgakov.
A regényt először a Moszkva című folyóirat
közölte rövidítve 1966 telén, de ez az első változat sokban
különbözött az általunk ma ismert műtől. Bulgakov eredetileg egy, az
"Ördögről szóló szatirikus műnek" szánta. Az első regényben még nem
szerepelt a két címszereplő sem. A ma ismert regény sajátosan vegyít
három cselekményvonulatot: egy fantasztikus történetet a Sátán
kalandjairól és tevékenységéről az egykori Szovjetunióban, egy reális
eseménysort az akkori hétköznapi élet jellemző mozzanatairól, és egy
nagyon különös szemléletű és szép történetet Jézus és Poncius Pilátus
helytartó kapcsolatáról.
A címszereplők csak késleltetve
kapcsolódnak be a cselekménybe, tehát így lesz a tizenharmadik fejezet
címe: A hős megjelenik. Ez a hős a Mester, aki ekkor még csak beszél
szerelméről, Margaritáról. A női főszereplő, Margarita csak a
tizenkilencedik fejezetben lép színre.
A regény rögtön fordulatos cselekménnyel
kezdődik, nem vezeti be hosszadalmas előkészítés, hanem a ‘30-as évek
Moszkvája tárul fel előttünk izgalmas és kaotikus valóságában. A
Mester, aki történész, egy Jézus-regény megírása miatt szenved
üldöztetést, majd elégeti a kéziratot - akárcsak Bulgakov a saját
kéziratát -, és ideggyógyintézetbe kerül. Bulgakov regénye tartalmaz
egy úgynevezett betétregényt is, és ez maga a Jézus-regény, vagyis a
Mester alkotása. Pilátus, Júdás, Lévi Máté és Jézus történetének
egyéni, "apokrif" változata bontakozik ki előttünk. Az ókori regény
azonban nem ér véget Jesua, vagyis Jézus halálával, hanem tovább
folytatódik, és Pilátus válik főszereplővé. Az ő sorsa csak a záró
fejezetben rendeződik, amikor feloldozást nyer bűnei alól. Bulgakov
Pilátusa jóindulatú, vívódó ember, de a hatalom, a hivatal, az uralmi
rend képviselője, akinek úgy kell ítélnie, ahogy a hatalom rendszere
diktálja. |
A Mester sorsa sem zárul le a
kéziratégetéssel, az idegklinikára meneküléssel. Szerelme, Margarita
megmenti őt. A mű hősnője gyönyörű költői jelképévé válik az
Asszonynak, aki szeret.
Bulgakov Wolandja maga a hatalmas Sátán,
akit Goethe így ír le a regény mottójául választott Faust-részletben:
"...Kicsoda vagy tehát?/Az erő része, mely/Örökké rosszra tör, s örökké jót
művel." Woland feltárja a rosszat, leleplezi, megalázza és megsemmisíti mindazt,
ami valóban alantas. Nincs nála erősebb a maga Hold sütötte, éjszakai fordított
világában, a kíméletlen bosszúállás és a könyörtelen igazságosság birodalmában.
ő tehát nem a jóval kibékíthetetlenül szembeállított rossz képviselője Bulgakov
felfogásában. A természet és az emberi lét az ellentétek szembeállítása mellett
azok egységét is magában foglalja.
A Mester és Margaritában egyvalami
megingathatatlan: az etikai értékrend. Ezt képviseli és érvényesíti Jesua és
Woland a spirituális hatalom szintjén, ezt a Mester és Margarita a
szenvedésekkel teli földi életben, és ennek felismeréséhez közelít Lévi Máté és
Iván, a két tanítvány.
A végén a szereplők saját mennyországukba
távoznak, Margarita szavai álomba ringatják a Mestert: "Hallgasd, és élvezd, ami
életedben sosem adatott meg neked: a csendet. Nézd, ott van előttünk örök
hajlékod, amelyet jutalmul kaptál. Már látom a földig érő ablakot, a felfutó
vadszőlőt, felkúszik egészen a tetőig. Ott a házad, a te örök lakod. Esténként,
tudom, majd eljönnek hozzád azok, akiket szeretsz, akik érdekelnek és nem
bosszantanak. Játszanak, énekelnek neked, és meglátod milyen andalító a szoba a
gyertyafényben. Fölteszed elmaradhatatlan ócska kis sapkádat, és elalszol,
elalszol mosolyogva. Az álom erősít, gondolataid feltisztulnak. Engem pedig soha
többé el nem kergetsz magad mellől. Én fogom őrizni álmodat." |
