|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Támogatásod? |
Interjú Pethes MáriávalA Változó Világ interjú-gyűjteménye | Életrajzok | Légy hős! | Pályázatok | Történelem | Életmód | Földrajz | Kultúra | Mesterségek | Tudományok
Egyéni keresés
|
Felrázni a közönybe zsibbadt embereket... Változó Világ-interjú* Pethes Máriával |
|
|
VV: Mire büszke a leginkább? PM – A Fiamra, a gyökereimre, Pethes Sándor iskolaigazgató nagyapámra, fénnyé vált Anyámra, aki a haza szeretetén kívül megtanította velem, hogy minden embert olyannak kell elfogadni, amilyen, attól színes a világ, hogy olyan sokfélék vagyunk. Szerénytelenül a versesköteteimre. Se bújva se áldva (2000), A szerelem koldusa (2001), Lelkem Atlantisza (2004). Baranyi Ferenc bevezetőjében elmondott szavakra, miszerint az én verseimmel "fel lehet rázni a közönybe zsibbadt embereket. Védőoltásként használhatók a lelki eljegesedés gyorsan terjedő kórsága ellen." VV: Mikor volt a legboldogabb? PM – Boldoggá tesz, amikor a természet szépségeit észreveszik mások is, különösen, ha egyik versem olvasása után figyelnek fel rá. Boldog vagyok, amikor olvasóimtól visszajelzéseket kapok, közvetlen találkozáskor, kötetbemutatón. Boldog vagyok, amikor meghitt biztonságban élhetek a Párommal. De a legboldogabb mégis akkor voltam, amikor életet adtam a Fiamnak. Csodálatos élmény volt, ahogyan követni fejlődését is az. Talán sikerül az értékrendemből valamit átadni neki. Majd az idő eldönti. VV: Mi a kedvenc virága, színe, állata. Mi más jut arról eszébe, hogy „kedvenc”? PM – Virágom a rózsa, titokzatos, megközelíthetetlenül tiszta. Színem a bíbor (Péli Tamás festőművész szerettette meg velem, a vele töltött nyolc év emlékei még mindig visszhangzanak, nagy kár érte, hogy fiatalon elhunyt) és a türkizkék, a Vízöntő színe, mert az vagyok. Illatom az Ópium parfüm illata, de nagyon szeretem a rozmaring illatát is. Kiskertemben sokféle fűszernövényt dédelgetek, használom a főzéshez is őket. A kedvenc szóról a kutyám jut eszembe: D'Artagnan, Dartinak becéztük, egy dalmata volt, 14 évig hű társ, önzetlenül szerető lény volt. Kutya, zene, versek nélkül lehet élni, de nem érdemes, és a sorrend most nem érdekes. VV: Mi a jó és mi a rossz? PM – Jó, amikor a Kedves megfogja a kezem, rossz, amikor haraggal alszik el, jó volt, amikor túléltem egy komoly betegséget, rossz volt, amikor kiszolgáltatott lettem. Jó harmóniában élni, rossz, hogy a hírekben csak agresszióról szóló jelentés van, jó amikor az emberek tudnak örülni, és rossz, amikor csak mogorván mennek az utcán. Jó, hogy van munkahelyem, szükség van rám, rossz, hogy sokan nagy szegénységben, feleslegesként élnek. VV: Mit vár a 21. századtól? PM – Emberséges élhető életet. Kevesebb műanyagot, több tiszta érzelmet. Imádom a technikát, az Internet rabul ejt, bárhová eljutok vele, és minden kérdésemre választ ad. Lassan már elfelejtek kézzel írni, a számítógép billentyűzete a kezem végződése. VV: Jól ismerik Önt a barátai, kollégái? Mi lenne fontos Önnek, hogy jól ismerjék Önben? PM – A barátság nélkülözhetetlen a világban, de amilyen fontos, az igazi barátság olyan ritka is. Igazi barátom kevés van, megbecsülöm szeretetüket. Törékeny dolog. A kollégáim jól ismernek, hűséges típus vagyok, meg az első könyvbemutatót minden verseskötetem megjelenésekor a munkahelyem színháztermében rendezem. Jól kell, hogy ismerjenek, ha olvassák a verseimet. A versek lemeztelenítenek. Ott nem lehet mellébeszélni, pengeélesnek kell lennie minden szónak. |
| ||||
VV: Mit gondol az elmúlt hét legfontosabb eseményéről? PM – Égbekiáltó szörnyűség volt ez a túszdráma az iskolában. Nem tudom elképzelni, hogy a terroristák között lévő nők hogyan voltak képesek ilyen borzalmakat elkövetni? Megbocsáthatatlannak tartom, ha gyermekeket bántalmaznak. Feloldozhatatlan bűn.
Budapest, 2004. szeptember 9.
| ||||||
X |
Hirdetés X |
– ...Ha a háború véget ért, talán hasznára lehetünk a világnak. – Valóban azt gondolják, hogy akkor hallgatni fognak magukra? – Ha nem: tovább várunk. Átadjuk a fejünkben őrzött könyveket gyermekeinknek, s majd ők várnak tovább... De nem kényszeríthetjük az embereket arra, hogy meghallgassanak. Maguknak kell rájönniük, ha majd egyszer elkezdenek gondolkodni, s kérdéseket tesznek fel: miért is robbant fel a világ alattuk? Egyszer csak eljön az ideje. – Hányan vannak maguk? – Sok ezren az elhagyott utak és sínek mentén.... Figyeld a Változó Világ Mozgalom blogját ! |
Kapitány – Szomorúan figyelem, hogy a demokrácia Európában válságban van. Professzor – Inkább a demokrácia Európában honos modellje van válságban, éspedig mélyülő válságban. Doktor – Láttunk mi már valóságos és mondva csinált válságok szűnni nem akaró mélyülését. Mester – Az igazi probléma, kedves barátaim, az, hogy ez a modell akkor is rossz, ha éppen nincs válságban. Doktor – De mit kell érteni európai modell alatt? Kövesd a négy barát beszélgetéseit ! |
|
X |
CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА
|
|
|
1995 óta
|
|
2001 óta |
|
1991 óta |
|
1992 óta |
|
Az idők kezdete óta |
|
Az idők kezdete óta |
© Változó Világ, 2023 |