VÁLTOZÓ VILÁG

VV EXTRA

MÉG TUDÁS

EMBER

KÖZÖSSÉG

VVM

 

A mai nap, részletesen  

Támogatásod?

Számít!

 

Interjú Pártos Ferenccel

A Változó Világ interjú-gyűjteménye | Életrajzok | Légy hős! | Pályázatok | Történelem | Életmód | Földrajz | Kultúra | Mesterségek | Tudományok

 

Egyéni keresés

 

A múltat még Isten sem tudja megváltoztatni.

Agathón görög filozófus (i. e. 447?–401)

A világ bölcsessége :: A népek bölcsessége :: A világ bölcselői

Verseny döntsön a pályázók között

Pártos Ferenc, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal elnöke

 

   

 

 

 

 

 

 

Beszélgetések az Új Kertben

Kompetencia

Kreativitás

Tehetség

Boldogság

 

 

 

- Egy személyes kérdés: mi vesz rá valakit, hogy a Közép-európai Egyetem dékáni posztja után egy ilyen politikai állást elvállaljon?

- Gazdasági technokrata vagyok, nem politikus. Egész életemet a versenyszférában, külföldi vállalatoknál töltöttem, új vagyok a közigazgatásban és teljesen idegen a politikában. Ez nem politikai állás és nem is szabad, hogy az legyen. A politika rövid ciklusokban működik és gondolkodik, a kutatás-fejlesztés pedig hosszú távon. Az NKTH ugyan – mint tucatnyi más háttérintézmény – kapcsolódik a kormányhoz, de mégsem része a kormányzatnak. Alapvetően szakmai megbízatásként végzem a feladatomat, és csak abból a szempontból érzem, hogy politikai felelősség is terheli a területet, hogy közforrásokból származó pénzekről is döntünk. Érzem a súlyát és a felelősségét annak, hogyan használjuk fel és kezeljük az Innovációs Alapban lévő forrásokat. Az idén az alapban 46 milliárd forint van, ennek a fele a vállalkozások által fizetett innovációs járulékból, fele pedig a költségvetésből érkezik, valamint ez évben még hozzájött 10 milliárd forint, amelyet a korábbi évek innovációs maradványából szabadítottak fel.

- A magyar GDP egy százaléka jut kutatásra és fejlesztésre, az unió pedig 3 százalékot szeretne elérni.

- Jelenleg az EU-ban az átlag a magyar költés duplája, még úgy is, hogy az utóbbi években az újonnan jövők lehúzták ezt az arányt. Az éllovasok a skandinávok, a finnek, a svédek 3,5–4 százalék közötti szinttel. Az uniós cél ráadásul az, hogy 2010-ig a k+f-re költött pénz átlagosan elérje a GDP 3 százalékát, de ez a jelenlegi folyamatok alapján láthatólag nem fog teljesülni. Úgy látszik, Európa – néhány országot kivéve – leszakad a világ technológiai éllovasaitól, amelyek többsége Ázsiában van. Magyarországon ma a teljes magyar k+f összeg mintegy 240 milliárd forint, ebből a hivatalunkra az idén 56 milliárd jut. Az arányokat és az öszszegeket tekintve valóban szerényebbek a lehetőségeink a többi európai országénál, mégis meg kell próbálnunk ezen eszközökkel is ösztönözni az eredményes kutatásokat.

- A 240 milliárd első hallásra rengeteg, de ha az eredményeket nézzük, akkor az az oldal kevésnek tűnik.

- Erre mondhatom azt, attól függ, honnan nézzük. Való igaz, látványos magyar fejlesztések az utóbbi években ritkán születnek. Eredményességben most is leginkább a régi nagyjainkra számíthatunk, mint például a magánszférában a Richter Gedeonra vagy a most már a kutatás-fejlesztésben óriásnak számító Audira, illetve jó néhány egyetemi kutatóközpontra. Tehát vannak eredmények, de kevés az új szereplő e területen, illetve borzasztóan csekély a Magyarországon beadott szabadalmak száma. Van olyan nagy egyetem, ahol három év alatt kettőt adtak be, miközben egy közepes egyetem Európában évente 30-40-et is regisztráltat. Tehát ezen a területen is jóval alatta vagyunk az uniós átlagnak. Pedig a 20. század első harmadáig sok területen a világ élvonalában voltunk, híres volt az, amit mi úgy hívunk, a magyar szürkeállomány. Ma az egészet tekintve ez inkább csak önmítosz. Persze ha az egyéni teljesítményeket nézzük, akkor vannak remek, világszínvonalú kutatóink.

- Korábban jobb volt a helyzet a kutatás-fejlesztésben?

- Korábban – a múlt század első felében – lassabb volt az ipari újítás terjedése és elavulásának ideje. Mára maga a technológia lett a gazdasági fejlődés húzóereje, napjainkban az határozza meg egy ország fejlettségét, hogy ebben milyen aktív. Másrészt eddig kevésbé volt dinamikus a nemzetközi rendszer. Korábban nem lehetett gyorsan és könnyedén az élbolyba tartozókat leszorítani. Németország, Japán és az USA szinte egy évszázadon át meghatározók voltak a technológiai fejlődésben, most pedig Finnország, Svédország, Dél-Korea, Szingapúr vagy Izrael – tehát relatíve kis gazdaságú országok – az új kutatói bázis. Ezek egy-két évtizede még szinte sehol nem voltak, hirtelen ugrottak az élbolyba. Ez azt bizonyítja, hogy tudatosan és a legjobb kutatókat megszerezve tíz-húsz év elég a kiugráshoz, de ugyanilyen gyorsan le is lehet szakadni. Sajnos mi jelenleg a nemzetközi innovációs indexen az utóbbiak közé tartozunk.

- Mi kell ahhoz, hogy valaki szinte a semmiből az élre ugorjon?

- Ez a legfontosabb és legnehezebb kérdés, amelyet az elnökségem alatt szeretnék megválaszolni. Egy biztos, ezeket a kis – és érdekes módon sokszor geopolitikailag eléggé elszigetelt – országokat – mint például Dél-Korea, Írország, Izrael vagy Finnország és Szingapúr – figyelemmel kell kísérni.

- Ezek meglehetősen különböző országok…

- Valóban, ahány ország, annyi eset, de az biztos: ezek a kis országok nagyot dobbantottak. Mi ezeket nem tudjuk utánozni, de azt megcéloztuk, hogy ne szakadjunk le az élvonaltól és legyen két-három iparágunk, amely kiugró eredményeket képes produkálni. Két-három csúcstechnológiai területünk van. Mindig kérdezik, melyek ezek, de erre nem válaszolok, mert nem egy hivatalban kell kitalálni, mely szakterület legyen a magyar sikersztori. Nem szeretnék az egykori Országos Tervhivatal szerepébe kerülni. Nem szeretnék olyasmit mondani, hogy mondjuk most ne a vas és az acél, hanem például a gyógyszeripar országa legyünk… Nyilván vannak adottságaink, és éppen az említett gyógyszeripar területén nagyon jól állunk. De nagy a fejlődés nemzetközileg is, nálunk is a nanotechnológia egyes területein, a biomedicina vagy a fizika területén vagy pl. az autóiparban, és a mezőgazdaság egyes ágaiban. A kiemelt, nagy összegű új pályázatainkkal a komplexen átgondolt jövővel rendelkezőket szeretnénk segíteni, hogy kialakuljanak a hazai csúcstechnológiai területek.

- Miért nem vagyunk nemzetközileg versenyképesebbek?

- Ennek egyik oka a rövid távú előnyök intézményesített rendszere. Mindenkinek szüksége van forrásokra, és majdnem mindenki ki is harcolja azt. Az elmúlt évtizedek rendszere a források kilobbizására, így annak elaprózására épült. A felsőoktatási intézmények többsége mindig kapott valamit, és ezzel az ország méretéhez és gazdasági erejéhez képest túl sok egyetem és túl sok ilyen-olyan kompetencia- vagy tudásközpont jött létre. Csak regionális egyetemi tudásközpontból fenntartunk 19-et. Van összesen 29 állami és 40 valahány magánegyetemünk, természetesen ebben a rendszerben a többségük alulfinanszírozott. Ahelyett, hogy azt mondaná valaki: kérem, Szingapúrban három egyetem van – ötvenévesek sincsenek –, de mind a három benne van az első húszban a nemzetközi ranglistákon. Magyarországon a 29 államiból egy sincs az első 200-ban, tehát hagyjunk meg csak hatot vagy nyolcat. Vagy legalább legyen – mint a németeknél – hat-nyolc kiemelt színvonalú és kiemelten támogatott csúcsegyetemünk. Sok okunk lenne ezt megtenni, hiszen miközben felduzzadt a felsőoktatási intézmények száma, csökken a jelentkező diákoké. Az egyetemek versenyeznek a gyengébbnél gyengébb szakokkal a diákokért, s ezeknek a diplomáknak sokszor piaci értéke sincs, de ezt a hallgatók még nem tudják, négy-öt év, mire kiderül. Ráadásul a hallgatók már mehetnek külföldi felsőoktatási intézménybe is, a költségek alig különböznek. Most nyílik meg az európai egyetemi piac – lassan leáldozik a nemzeti egyetemek korának, s ennek súlyos anyagi következményei lesznek a legtöbb gyengébb intézményre nézve. Mindezeket átgondolva kellett lépnünk, így az új pályázati rendszert arra építettük, hogy kevesebb intézmény kapjon, ám ha kell, akkor a korábbinál jóval nagyobb összeget, viszont legyen nemzetközileg is érzékelhető eredménye. Luxus egy ilyen országnak a kutatási pénzeket alulfinanszírozott tömegintézmények működési költségeinek pótlására felhasználni.

- Ezt eddig nem ellenőrizték?

- Sokszor nagyon nehéz az ellenőrzés, mert a kutatás a tanszékeken folyik, és a kutatást végzők az ott dolgozók. A pályázati forrásoknak nem a tanszék mindennapos szakmai munkájának elvégzését kell támogatniuk, és ez korábban gyakran összemosódott. Nekünk most az a feladatunk, hogy megjelöljük azokat a referenciapontokat, amelyek segítik a finanszírozás szétválasztását. Az új rendszert még az idén nyáron elindítjuk. Az ellenőrzésünknek arra kell épülnie, hogy a helyszínen külső szakértők megállapítsák, a kutatás és a fejlesztés a pályázatban leírt céloknak megfelelően folyik-e, és ha igen, milyen hatékonysággal. A pályázatok sikeressé tételének követelménye tehát a gazdaságpolitikailag is fontos kutatások megtalálása, a pénzek célnak megfelelő felhasználásának folyamatos ellenőrzése, valamint a források szétaprózásának megakadályozása, illetve néhány csúcstechnológiai központ felfejlesztése. Eddig általában a szakmában mindenki egyetért velem. A csodálkozás akkor kezdődik, amikor megkérdezik, melyek lesznek ezek, és én azt mondom, nem tudom, mert ez nincs előre kijelölve. Magyarországon szokatlan gondolat, hogy ne legyen meg előre a győztes. Ugyanis azt szeretnénk elérni, hogy verseny döntsön a pályázók között. A lépcsőzetes kiválasztásra azért van szükség, mert induláskor még nem látszik, hogy például tíz korszerű és kiválónak tűnő kutatásból melyeknek lesz létjogosultsága, melyek tudnak kiugrót létrehozni három-öt év múlva.

- Hogyan tudja segíteni az NKTH az ország technológiai fejlesztését?

- Önmagában ez nem megy, nem mondjuk azt: képesek vagyunk az országot rávenni arra, hogy átugorjon egy technológiai szakadékot, ehhez egységes politika kell. Ennek egyik része az innovációs politika, amely lehet a húzóerő, de nem önmagában. Az a tény, hogy az uniós átlaghoz képest csökken Magyarországon a mérnöki diplomák száma, helyette azonban a sztárolt területeken túlképzés van, jelzi, szükség van az oktatáspolitika reformjára. Ez érvényes a középszintűekre is. Mi ebben azzal veszünk részt, hogy van olyan pályázatunk, amellyel nagyon sok kisebb összegű ösztöndíjat adunk diákoknak, fiatal kutatóknak, doktoranduszoknak, hogy utazzanak, kutassanak, konferenciákon vegyenek részt.

 

 

 

 

X

Hirdetés X

 

 

 
         

 

 

  

VÁLTOZÓ VILÁG 28.

Az interjú

 K     R     M 

 

X

Hirdetés X

 

– ...Ha a háború véget ért, talán hasznára lehetünk a világnak.

– Valóban azt gondolják, hogy akkor hallgatni fognak magukra?

– Ha nem: tovább várunk. Átadjuk a fejünkben őrzött könyveket gyermekeinknek, s majd ők várnak tovább... De nem kényszeríthetjük az embereket arra, hogy meghallgassanak. Maguknak kell rájönniük, ha majd egyszer elkezdenek gondolkodni, s kérdéseket tesznek fel: miért is robbant fel a világ alattuk? Egyszer csak eljön az ideje.

– Hányan vannak maguk?

– Sok ezren az elhagyott utak és sínek mentén....

Folytatás 

Figyeld a Változó Világ Mozgalom blogját !

Kapitány – Szomorúan figyelem, hogy a demokrácia Európában válságban van.

Professzor – Inkább a demokrácia Európában honos modellje van válságban, éspedig mélyülő válságban.

Doktor – Láttunk mi már valóságos és mondva csinált válságok szűnni nem akaró mélyülését.

Mester – Az igazi probléma, kedves barátaim, az, hogy ez a modell akkor is rossz, ha éppen nincs válságban.

Doktor – De mit kell érteni európai modell alatt?

Kövesd a négy barát beszélgetéseit !

Változó Világ Közösségi Tér

Első lépés: regisztrálj!

Második lépés:

foglald el saját birtokodat!

Harmadik lépés:

ismerd meg birtokodat!

 

X

 

 

  

  

 

 

  

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdő oldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

EMBERHIT

2001 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

VVM

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

APEVA

Az idők kezdete óta

 

© Változó Világ, 2023