Az Európai Unió forgalmiadó-rendszere

A közösségi jogrend

Európa Enciklopédia

Európai Ügyek Hivatala

Európai Bizottság adópolitika

A közösségi jog – csakúgy, mint a nemzeti jogrendek – több szintű, többféle forrásra épül. Az EU-ban a jogforrások összességét acquis-nak (franciául: vívmányok) nevezik. Az unióban létező jogforrásokat a következőképpen lehet csoportosítani:
– elsődleges jogforrások,
– másodlagos jogforrások,
– egyéb források.

Az uniós jog elsődleges forrásai a Szerződések. Szerződések alatt a három közösséget létrehozó „alapítószerződést”, illetve ezeket módosító szerződéseket értjük. Ezek nemzetközi szerződések, a bennük részes tagállamok szuverenitásuk egy részéről lemondva határozzák meg az Európai Unió alapvető szabályait. Ezért tekinthetők ezen szerződések az uniós jog elsődleges forrásainak. A három közösséget létrehozó szerződés (Európai Közösség <EK>, Európai Szén- és Acélközösség <ESZAK>, illetve az Európai Atomenergia Közösség <Euratom>), a negyedik szerződés pedig az Európai Uniós Szerződés. Az ESZAK-ot létrehozó szerződést 1951-ben írták a részes államok Párizsban, 1957-ben Rómában kötötték meg az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó, illetve az Európai Atomenergia Közösséget alapító szerződéseket. (Itt kell megjegyeznünk, hogy ha Szerződésre (Treaty) hivatkozunk, akkor azon mindig az EGK-t létrehozó Római Szerződést értjük.) A szerződések jellegzetessége, hogy csakis alapelveket, valamint az intézményi rendszer alapjait fekteti le, ezzel adva jogalapot a másodlagos jogforrásoknak. Éppen ezért a Szerződéseket szokás keretszerződéseknek (framework treaty) is nevezni. A szerződések a közösségi intézmények jogalkotását, valamint a közösségi jogforrások fajtáit is lefektetik.

A másodlagos jogforrások a követezők:
– Rendelet (regulation): általános hatályú, közvetlen jogerővel rendelkező jogforrás.
– Irányelv (directive): általános hatályú, de csakis a célokat fekteti le, azok megvalósításának eszközeit a tagállamokra bízza. Tehát az irányelvek a rendeletekkel ellentétben nem épülnek közvetlenül a nemzeti jogrendbe.
– Határozat (decision): meghatározott címzettek részére szóló, adott ügyekre vonatkozó jogi aktus, amely a címzetteket teljes mértékben kötelezi.
– Ajánlások (recommendation), vélemények (opinion) olyan nem kötelező jogforrások, amelyek bizonyos címzettek részéről elvárt magatartási formát határoznak meg. Ezen jogforrások, bár nem kötelezőek, a Bíróság előtti ügyekben alkalmazhatók.

Egyéb jogforrásnak tekinthetők a nemzetközi egyezmények, amelyeknek az Európai Közösségek, mint nemzetközi jogalany is részese. Jogforrásnak tekinthetők még az általános jogelvek, illetve a szokások által kialakított szabályok, illetve a Bíróság ítélkezési gyakorlatából levezethető szabályok.

Mint ismeretes, a kontinentális jogrendszer az angolszász jogrenddel összehasonlítva nagyon eltérő jegyeket mutat. Az angolszász rendszerben elsődleges fontossággal bírnak a bírósági döntések, így a jogfejlődés ezen irányát case-law-nak, (esetjognak) is szokták nevezni. A kontinentális fejlődésben pedig elsősorban a törvényhozási, jogalkotási munkát (pontosabban annak végtermékét) tekintik az általános jogkövetés szempontjából irányadónak, azaz a jogszabályok elvileg a társadalmi kapcsolatok nagy részét szabályozzák és csakis a vitás kérdésekben kell a bírósághoz fordulni. A kontinentális rendszer arra a kulcselemre épül, hogy létezik egy hatékony (vagy legalábbis működőképes) jogalkotó folyamat. Itt nem térünk ki az Európai Közösségek döntéshozatali eljárásaira, de annyit meg kell jegyeznünk, hogy nem csak a bonyolultsága miatt nem lehet igazán hatékony az EU döntéshozatala, jogalkotása, hanem azért sem, mert sokszor egy-egy jogszabály megalkotásában minden tagállamnak ellentétes érdekei vannak. Éppen ezért megfigyelhető az az irány, hogy a másodlagos jogforrások is annyira tág teret kénytelenek adni a jogértelmezésre, hogy például egy irányelv alkalmazása minden tagállamban másként történhet. Ilyen körülmények mellett természetesnek látszik, hogy a jogfejlődés egyre inkább az angolszász utat követi. Egy bírósági ítéletre nem csak a bíróság előtt álló másik ügyben lehet hivatkozni, hanem még a tagállami jogalkotási folyamatokban is maradéktalanul érvényre kell juttatni őket.

ÁFA az Európai Unióban

Figyelem: a táblázat tájékoztató jellegű. A konkrét ügyletekre alkalmazandó adómértékekről, valamint a kivételekről célszerű az érintett tagállam adóhatóságát megkeresni.

Ajánlott irodalom

Angol nyelvű szakírodalom

TERRA, B. – KAJUS, J. – A guide to the Sixth Directive Amsterdam, 1992. IBFD

WILLIAMS D.W.: EC Tax Law, London 1998. Longman

WAREHAM, R. – DOLTON, A. (ED.): Tolley’s VAT Planning 2002-2003., London 2003. Tolley’s Publishing

FARMER, P. – LYAL, R.: EC Tax Law, Oxford, 1994. Clarendon Press

GAMMIE, M (ED.): Orange Tax Handbook 2002-2003. The legislation relating to value added tax 28th edition, London, 2003. Tolley’s Lex Nexis

A Változó Világ bölcsességei

Tessék tudni! A tudás hatalom! (Szimeonov Todor)

Tessék tudni! A te tudásod a te hatalmad! (Szimeonov Todor)

Jobb tudni, mint megijedni. (Szimeonov Todor)

Aki hamisságokat terjeszt, akarva-akaratlanul az emberek szellemi rabszolgaságát szolgálja. (Szimeonov Todor)

A tény kevés, a vélemény sok. (Szimeonov Todor)

Nincs új a nap alatt, csak a változó világ... (Szimeonov Todor)

Gondolkodom, tehát csendet kérek! (Szimeonov Todor)

Mértéktartó vagyok, de a világ nekem nem elég! (Szimeonov Todor)