Ami most vagyok, az folytatása annak, ami az előbb voltam. Ami ma vagyok, ez folytatása annak, ami tegnap voltam. A tegnapi én folytatása annak, ami tegnapelőtt voltam. Így folytatása vagyok egy hajdan élt húsz éves fiatal embernek, aki folytatása, egy 10 éves gyereknek, aki folytatása egy egy éves csecsemőnek, aki folytatása egy magzatnak, amely folytatása annak, amit egy egyetlen sejtben anyámtól és apámtól szakadt ki, és egyesült, ezért folytatása vagyok annak, amiből ők álltak. Így folytatása vagyok nagyszüleimnek, folytatása vagyok az ő szüleiknek.

Minden ember létezése folyamatos a világ születése óta.

Minden ember olyan mint egy hullám a tengerben, amely valahol a világóceán közepétől indult el, évekkel ezelőtt. És most, élve életemet, mint a tengerhullám, elérem a partot, rávetem magamat a partra, és befejezem utamat.

A vallások egy része úgy tartja, hogy az emberi lélek öröktől fogva és örökké él. Másik részük úgy tartja, hogy az emberi lélek az ember születésével együtt születik, és ezután él örökké. Mindezekkel szemben fel kell ismerni, hogy minden ember öröktől fogva létezik, készül az életre.

És éppen életével érne véget létezése. De az ember nyomot hagy a világon, ahogy a tengerhullám is nyomot hagy a parton. Az egész part a hullámok műve. A hajdani sziklák helyén selymes homok fogadja az újabb hullámokat. Ez a finom homoksáv a milliárdnyi hullám munkája. Az ember munkáján keresztül folytatja tehát létezését.

Az a remény viszont, hogy örökké éljünk, vágyunkat fejezi ki, és nem jelent választ a kérdésre. Azt fel kell ismerni, hogy minden ember az élet része. Senki sem tud átlépni a halálba, hiszen bármilyen közel is legyen hozzá, mindig valami még elválasztja tőle.

Arról ma még nem vagyunk képesek felismeréseket szerezni, hogy léteznek-e olyan magasabb rendű létezési formák és struktúrák, amelyek képesek befogadni az életet elhagyó emberi lelket és szellemet. A tengerhullám analógiájára gondolva, nem zárhatjuk ki azt, hogy az emberi lélek és szellem sorsa hasonló a testééhez. De egy analógia nem tesz értelmetlenné egy másikat, így a tudás és a tudásra épülő hit számára ez a kérdés feltehetőleg hosszú ideig nyitva marad.

Az örök élet ezoterikus reményével szemben áll az a biztos tudat, hogy az emberi élet fokozatos meghosszabbításának semmilyen korlátja nem lehet. Nem olyan régen az ember átlagéletkora nem haladta a 20 évet, mára lassan 80 évet tesz ki. Biztosak lehetünk, hogy még a 21. században az országok nagy részében az átlagéletkor eléri a bűvös 100 évet. És azt is biztosra vehetjük, hogy a most kezdődő évezred folyamán az átlagéletkor megközelíti az ezer évet.

A legfontosabb kérdés az öröktől fogva létező, és az örök életben reménykedő ember számára: birtokában van-e azoknak a testi, lelki és szellemi képességeknek, amelyek szükségesek az élet végig viteléhez?

Fel kell ismerni, hogy minden egyes emberben rejtőzködnek a szükséges a testi, lelki és szellemi képességek. Ezek mindig és vég nélkül fejleszthetők. Fejlesztésükhöz kedvező körülmények kellenek, de főképpen akaraterő. Minden embernek személyes feladata, hogy ezeket felfedezze magában. Leghatékonyabban a képességek a gyerekkor feléleszthetők, ezért a szülők és a társadalom felelőssége óriási.

Képességeink felfedezése és birtokba vétele egyúttal saját magunk megismerése, a magunkra találás.

Az ember létezését, érzelmeit és gondolatait saját belső mechanizmusok irányítják. Ezek három különböző természetet mutatnak.

A vegetatív mechanizmusok elsősorban az ember testét, az érzelmi mechanizmusok elsősorban az ember lelkét, az értelmi mechanizmusok elsősorban az ember szellemét irányítják.

Az ember teste, lelke és szelleme megbonthatatlan egységet képez, amely maga az ember.

Útmutató

Szeresd magadat!

Intelmek

Törekedj a legteljesebb életre!

Óvd, és gyarapítsd a tehetséget!

A halált provokálni, sürgetni, hívni nem szabad, de a haláltól ne félj!

Légy mértéktartó és nagylelkű!

Légy büszke, és tiszteld másod büszkeségét!

Te fenség vagy! És minden ember fenség!

Légy alázatos! Minél jobban tisztelnek, annál alázatosabb legyél!

A Változó Világ bölcsességei

Aki másokat ismer, okos.

Aki magát ismeri, bölcs.

Aki másokat legyőz, erős.

Aki önmagát legyőzi, hős.

(Lao-Ce)

Miért keresitek hát, ó, halandók, magatokon kívül a bennetek lakozó boldogságot? (Boethius)

A te tudásod a te hatalmad! (Szimeonov Todor)