Betegápolási Útmutató és Címtár

Ha egy betegség hosszú időre ágyba kényszerít valakit, fokozott a veszélye a felfekvés (decubitus) kialakulásának, ami különösen az idős embereket fenyegeti. Ha otthonukban ápolunk beteget, a legfontosabb teendők egyike a decubitus megelőzése, mert a jelentős fájdalom mellett az is előfordulhat, hogy nem is az alapbetegség, hanem az elhanyagolt, súlyos felfekvésből származó szepszis miatt veszítjük el a beteget. Mindez azonban gondos ápolással megelőzhető. Ha sokáig fekszünk mozdulatlanul, tehát testünk azonos pontjait huzamosabb ideig fennálló nyomás éri, egyszerűen megfordulunk, "fészkelődünk" egy kicsit. Ha azonban mozgáskorlátozottság vagy tudatzavar lép fel, nem vagyunk képesek erre a még alvás közben is jól működő mozgássorozatnak az elvégzésére. A nyomásnak kitett pontokon károsodik a bőr és az alatta lévő lágy részek.

Felfekvésre az alábbi tényezők hajlamosítanak: életkor, mozgáskorlátozottság vagy mozgáshiány, vérkeringési és beidegzési zavarok, rossz fizikai állapot, bizonyos betegségek (pl. cukorbetegség), inkontinencia, helytelen ágyazási mód. A felfekvés kialakulásának veszélye annál nagyobb, minél több rizikófaktor van a nyomási behatás mellett együttesen jelen. Idős, lázas, magatehetetlen, leromlott állapotú, inkontinens betegeknél szinte biztos a felfekvéses fekély kialakulása.

Miről lehet a kezdődő decubitust felismerni?

Az 1. szakaszra jellemző a bőrpír megjelenése, amely ujjnyomásra eltűnik, majd kis idő múltán ismét megjelenik. A bőr meleg, elvékonyodott, sérülékeny, betegünk fájdalomról panaszkodik.

A 2. szakaszban már hámhiány tapasztalható. A bőr forró, és a hámhiányos terület erős fájdalmat okoz. A felfekvés ebben a stádiumban még gyorsan gyógyítható és a mély, fekélyes decubitus kialakulása még elkerülhető. Ha azonban nem történik eredményes beavatkozás, akkor rövid időn belül ez a terület hideg tapintatúvá, érzéketlenné válik, kékesen elszíneződik és megkezdődik a szövetelhalás.

A 3. szakaszra jellemző a szövetelhalás, melynek két fajtája ismeretes. A száraz üszkösödés esetében a szövetrész feketésen-vörösen, vagy barnásán elszíneződött, felszíne száraz és ráncos, míg a nedves üszkösödés esetében az elhalt terület feketés-vörösen elszíneződött és szürkés, rendkívül kellemetlen, átható szagú váladékot termel.

Az otthonában ápolt betegnél különösen fontos, hogy gondoljunk a felfekvés lehetőségére, ne várjuk meg jeleinek mutatkozását, hanem előzzük meg azt!

Kerüljük a tartós nyomási behatást. Változtassuk gyakran a beteg helyzetét, hogy az elkerülhetetlen nyomás legalább óránként a test más-más részét érje. A fekvő beteg ne állandóan hanyatt feküdjön, gyakran fordítsuk hol a bal, hol a jobb oldalára. Ha a beteg magatehetetlen és visszadőlne a hátára, úgy lepedőbe húzott pléddel vagy párnával támasszuk ki.

A lepedő száraz, feszesre húzott és gyűrődésmentes legyen. A beteget hasra is fordíthatjuk, de gondosan ügyeljünk, hogy könnyen tudjon lélegezni. A nyomásnak különösen kitett testtájak (keresztcsont, farpofák, könyök, sarok) alá helyezzünk gyopár párnacsaládból, vagy laticelből párnákat, gyűrűket. Az ágytálat a beteget jól megemelve, kíméletesen kell a beteg alá helyezni és a lehető legrövidebb időn belül eltávolítani.

Védjük betegünk bőrét, oly módon, hogy rendszeresen fürdessük vagy mosdassuk, bőrét mindenhol gondosan és kíméletesen töröljük szárazra. Az összefekvő, bepárásodásra hajlamos bőrfelületekre hintsünk hintőport, melyet gondosan simítsunk el. Az összefekvést megakadályozandó, gézlapot vagy száraz, tiszta textíliát helyezhetünk gondosan kisimítva az összefekvő bőrfelületek közé. A hintőpor testszerte alkalmazható.

A megfelelő vérkeringést elsősorban a nyomásmentesítéssel segíthetjük elő, a forgatással, mozgatással, az ágyban végezhető, szakember (otthonápolási szolgálat tagja) által betanított tornával és masszázzsal és a test melegen tartásával. A masszázs legegyszerűbb formája pl. a beteg hátának, fenekének enyhe mentolos, szaliciles alkohollal való bedörzsölése, frottírtörölközővel való enyhe dörzsölgetése.

A felfekvés kezelése kezdeti stádiumban az otthonában ápolt betegnél is lehetséges, sőt sok esetben eredményesebb is. Ilyenkor alkalmaznunk kell a kezelő orvos, vagy ápolónő által meghatározott fertőtlenítést a hámhiányos területen, majd a nedves sebfelületet steril gézlappal fel kell itatni. A seb környékének védésére, hámosítására és fedésére szintén a szakember által meghatározott anyagokat használhatunk, melyet szövetbarát rögzítő tapaszokkal lehet a bőr károsítása nélkül a testre rögzíteni. Ezek a szerek a decubitus súlyosabb eseteiben is, a beteg otthonában is jó eredménnyel alkalmazhatók, ilyenkor azonban feltétlenül szükséges a szoros orvosi ellenőrzés.

A beteg ápolása során egyszer használatos kesztyűt alkalmazzunk, a használt kötszert pedig veszélyes, fertőző hulladékként kell kezelni és megsemmisíttetni.

TÖRTÉNELEM	JOG	ÉLETMÓD	FÖLDRAJZ	KULTÚRA
EGÉSZSÉG	GAZDASÁG	POLITIKA	MESTERSÉGEK	TUDOMÁNYOK

Betegápolási Útmutató és Címtár | Otthoni betegápolás | Beteggondozás | Jog | Életmód | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Mesterségek | Tudományok