A szerelemről

Professzor – Minden szerelem csodálatos. A szerelem a legjobb, ami az emberrel történhet. Nem kellene többet tennünk, hogy az életünkben nagyobb kultusz övezze?

Kapitány – Szerintem, csak a kölcsönös, egy életre megfogadott szerelem az igazi. Ezt kellene tisztelni és óvni. Többek között az egy napra szóló szerelmek divatjától.

Doktor – Szerelem nem létezik, csak két lélek csalóka-ostoba hajszolt összefonódása. Ennek halálához egy tekintet elég. Akinek nincs karja nem tud ölelni! A fantom fájdalom örök és elviselhető!

Professzor – Megdöbbentesz, kedves fiatal barátnőm!

Mester – Mi mondatja veled ezt a keserű állítást?

Kapitány – Én is csodálkozom. Téged a szerelem, már-már a szabad szerelem hívének ismertelek.

Doktor – Ezek egyik barátnőm szavai, aki egy nagy szerelemtől megszeppenve sírta el nekem! Helyesnek éreztem képviselni ezt a véleményt körünkben. Egyébként magam is szkeptikus vagyok, mert a szerelem valóban múló érzés, és soha nem lehet tudni, több örömöt vagy több bánatot ad majd.

Mester – Szerintem sokféle szerelem létezik. Mondhatjuk, hogy ahány ember, annyi szerelem. De lehet, hogy tízszer annyi, hiszen sokan életükben többször is találkoznak a szerelemmel. Akárhogy is legyen, az igazi szerelem érdemel szót. Igen, érte érdemes élni.

Költők a szerelemről

Petőfi Sándor

A szerelem, a szerelem...

A szerelem, a szerelem,

A szerelem sötét verem;

Beleestem, benne vagyok,

Nem láthatok, nem hallhatok.

Őrizem az apám nyáját,

De nem hallom a kolompját;

Rá-rámegy a zöld vetésre,

Hej csak későn veszem észre.

Telerakta édesanyám

Eleséggel a tarisznyám;

Elvesztettem szerencsésen,

Lesz módom a böjtölésben.

Édesapám, édesanyám,

Ne bizzatok most semmit rám,

Nézzétek el, ha hibázok -

Tudom is én, mit csinálok!

A Változó Világ bölcsességei

Csak az tudja, hogy mi a szerelem, aki remény nélkül szeret. (Friedrich Schiller)