Itt az idő...

Professzor – Itt az idő, kedves barátom, hogy szólalj meg. Én aztán tudom, hogy gyűlnek az elképzeléseid egy jobb világról, és nem értem, miért vársz azokkal!

Kapitány – Csatlakozom hozzád, kedves asszonyom! Fontos lenne beszélgetni, vitatkozni. Minden gondolat számít, de kizökkenteni a világot a tehetetlenségi pályájáról, ahova került, ahhoz nagy erők kellenek. És tudjuk: nincsenek nagy erők nagy eszmék nélkül. A mester pedig közülünk a legmesszebbre megy el, az nem vitás. Sokszor muszáj vitatkoznom veled, barátom, de el kell ismerni, hogy legtöbbször te világítod meg számomra az utat.

Doktor – Én azt vallom, hogy a megoldásokat az életnek kell kiizzadnia magából, de minden új gondolat lehet produktív. Ezért én is roppant kíváncsi vagyok elképzeléseidre, mesterem.

Mester – Előttetek sosem csináltam nagy titkot abból, hogy szeretnék egy átfogó képet vázolni a jövő társadalmáról, ami számomra nagyon nehéz és bonyolult feladat. Állandó kétségek gyötörnek. Helyes-e maga a feladat? Helyes-e a módszerem? Helyes-e a koncepcióm? Hosszú és mozgalmas évtizedek tapasztalatai megerősítenek, de újabb és újabb kétségek fakadnak belülről. Úgy is mondhatnám, hogy a gyakorlat állandóan megerősít, és az elmélet állandóan elbizonytalanít.

Doktor – Annál inkább vállalni kell a bátorságot, a napfényre, a közvélemény elé vinni gondolataidat. Ami hibás, vagy gyenge, az elhull, ami jó és hasznosítható, az hasznosulni fog.

Professzor – Sajnos, az életben nem ez a jellemző. Ha valakinek valóban újszerű, hogy ne mondjam: forradalmi gondolatai vannak, annak szembe kell néznie azzal, hogy kortársai nem fogják megérteni, esetleg kinevetik, de rosszabb forgatókönyveket is ismerünk.

Doktor – Erre is bőven akad példa, de én változatlanul azt mondom: ha van olyan gondolatod, amely nem csak helyes, de feltehetőleg hasznos is az emberek számára, akkor megbocsáthatatlan a hallgatás.

Kapitány – Rendben van, fiatal hölgyem, majd rólad fogjuk mintázni a bátorságot. Most viszont próbáljunk értelmes közönséggé válni, próbáljunk minél több gondolatot kicsalni barátunkból.

Doktor – Pontosan ezt akarom én is. Kezdjél, kedves mester, oszd meg velünk gondolataidat. Remélem, jól tudod, hogy minden heves vita, minden bolondozás és perlekedés ellenére, a legjobb barátaid vagyunk.

Mester – Tudom, jól tudom, és ugyanezt érzem magam is, így szívesen elbeszélgetek, megosztva, megelőlegezve olyan gondolatokat, amelyeket hosszú idő óta érlelek magamban. Persze, beszélgetéseink óhatatlanul forognak majd az ország aktuális problémái körül, ezért a legtöbb elképzelést nem az eredeti, elvontabb formájában adom elő, hanem az itt és most szerinti adaptációjában. Ugyane miatt lesznek elképzelések, amelyek most nem kerülnek szóba, és lesznek ellenben váratlan új improvizációk.

Professzor – Kimondhatatlanul boldog vagyok, barátaim, hogy sikerült elindítani ezt a sorozatot. Máris sajnálom, hogy nem korábban került erre sor.

Kapitány – Fölösleges sajnálkozni. Még nem tudom, milyen mélységben szántanak majd a gondolatok, de nem biztos, hogy jóval korábban esélyünk lett volna olyan őszintén és olyan produktívan beszélgetni, mint ahogy ma már megtehetjük.

Rotterdami Erasmus

BESZÉLGETÉSEK
 

A Változó Világ bölcsességei