A ruszin etnonim eredete a mai néprajztudománynak is sokat vitatott kérdése. Van ugyanis Közép- Európában egy szláv etnikum, amelyet több száz éve ruszinnak vagy rusznáknak neveznek, ennek ellenére szokatlanul nagy harcot kell vívnia azért, hogy külön szláv népnek ismerjék el és ne mossák össze se az oroszokkal, se az ukránokkal.

A ruszin - rutén - rusznák - kárpátukrán - ukrán - kisorosz stb. etnonimiák vonatkozásában még az egy évszázadig visszamenőleg megjelent nagytekintélyű lexikonok mint a Pallas vagy a Révai Nagy Lexikona, avagy a Larousse, de más angol, francia vagy cseh és orosz nagy lexikonok is - a teljes bizonytalanság és tájékozatlanság képét mutatják.

Élőször az tisztázandó, hogyan is értelmezték a ruszin definíciót maguk a ruszinok, illetve az utóbbiak egyes ideológiai irányzatai (ruszofilok, ruszinofilok és ukránofilok). A ruszin népnév minden valószínűség szerint a rusz kifejezésből származik. Napjaink legismertebb világhírű ruszinkutatója Paul Robert Magocsi akadémikus, a Torontói Egyetem tanszékvezető történész professzora szerint a rusz/ruszin fogalmat kezdetben minden olyan keleti szlávra értelmezték, aki a IX- XIII. században a Kijevi Rusz Nagyfejedelemségben élt. A Kijevi Rusz szétesése után ezt a definíciót átlalában azokra a keleti szlávokra vonatkoztatták, akik a XIV-XVIII. század közötti időben a Lengyel Királyság, illetve a Litván Nagyfejedelemség, valamint a Magyar Királyság fennhatósága alá tartoztak. Későbben Lengyelország felosztása után a XVIII. század végétől a XIX. század második feléig az Oroszországhoz kapcsolt mai Nyugat-Fehéroroszország, illetve Volhinia, valamint az Ausztriához csatolt Nyugat- és Kelet-Galicia, Bukovina területén élő keleti szlávokat továbbra is ruszinoknak/rusznákoknak nevezték. Az utóbbi fogalom helyébe azonban a XIX. század második felében ezeken a területeken egyre gyakrabban kezdték használni a fehérorosz/belorusz és az ukrán megnevezést a kibontakozó fehérorosz, illetve ébredő ukrán nemzeti mozgalom következtében. A történelmi Magyarországhoz tartozó északkeleti (Szepes, Sáros, Zemplén, Abaúj, Torna, Borsod, Szabolcs, Szatmár, Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros) megyékben élő keleti szlávokat viszont (az I. világháborúig) változatlanul ruszinoknak/rusznákoknak hívták. Sőt! Ez a helyzet a történelmi Magyarország szétesése után sem változott. A történelmi ruszin/rusznák megnevezés a két világháború között Csehszlovákiához csatolt Kelet-Szlovákiában és Kárpátalján, de a megcsonkított Magyarország északkeleti megyéinek területén is fennmaradt. Kárpátalján például maguk az érintett emberek, valamint a társadalmi, illetve kulturális élet képviselőinek többsége is ruszin népnévvel identifikálta magát.

Folytatás