Sanghaj, az immár 14 milliósnál is nagyobb város az utóbbi két évtized rendkívül dinamikus – évi átlagban több mint tízszázalékos – gazdasági növekedési ütemével a legjobb úton halad, hogy visszaszerezze egykori kiemelkedő kereskedelmi és pénzügyi központ szerepét Délkelet-Ázsiában. Nem Hongkong rovására, hanem azzal párhuzamosan. Egy-két évtizedre azért még szükség lesz ehhez. De hát ki hitte volna nem húsz, hanem akárcsak tíz éve, hogy a régi Sanghajt határoló Huangpu folyó túlpartján, Pudong mezőgazdasági földjeinek helyén 2001-re felhőkarcolók sokasága emelkedik majd. Február derekán bejárta a világsajtót a kép, hogy Han Tyi-csi, a 31 éves vidéki cipőtisztító megmászta a 420 méter magas, 88 emeletes Jinmao Towert. (Le is ültették érte két hétre.) Most Pudong az új Kína szimbóluma, amelynek ipari fejlesztési övezeteibe a magyarországi külföldi tőkebefektetések kétszerese települt be. Eddig. Sanghajt akkor még nem is említettük, ahol olyan cég, mint a Volkswagen hozott létre vegyes vállalatot, évi 150 ezer gépkocsi gyártására.

Ám hihetetlen ütemben fejlődik a „régi” Sanghaj is, az egy-kétszintes negyedek helyén egyre-másra nőnek ki újabb toronyházak. Magánmeghívásra ebben a városban szilvesztereztem, s most két hónappal később látom, hogy a Nép terén – ahol a központi múzeum, az új operaház is áll – újabb magas épületeket húznak fel. Han Cseng polgármester-helyettes „elnézően” mosolyog: való igaz, 48 milliárd jüant (hatmilliárd dollárt, forintban csaknem 1800 milliárdot) irányoztak elő a város képének formálására. Ebben közrejátszik, hogy ősszel, októberben Sanghaj lesz házigazdája az APEC, az ázsiai–csendes óceáni régió együttműködési szervezete – köztük az USA – vezetőinek szokásos, évi kötetlen találkozójának. A mágneses gyorsvasút már további előrelátásra és tervezésre utal, miként a 2800 méteres, a világon a maga nemében harmadik leghosszabb víz alatti autós alagút terve is. Van is rá szükség. Állandóan zsúfolt a Pudong felé átvezető, alig néhány éve átadott kábelhíd hatpályás autóútja.

Egy lelkes, a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének reményében hívő magyar fiatalember, a Tradeland Ltd. sanghaji képviselője kitette a lelkét ezúttal is, hogy Magyarország nevét azért ne felejtsék el ebben a hatalmas metropolisban, ahová a Lufthansa például heti hat járatot üzemeltet. (Miközben a Malév az egyetlen pekingi járatát is megszünteti.) A magyar gasztronómiai hét a Taverna Hotel szakácsművészeinek és a Palotási cigányzenészkvartettnek köszönhetően sikeres is volt a sanghaji Sofitel hotelben. Bayer Mihály nagykövet is megtette a magáét a magyar gazdaságról tartott előadásával. Mégis sajnálatos, hogy a tervezett IT- (informatikai) szemináriumot el kellett halasztani a magyarországi érdektelenség miatt. Talán majd áprilisban összejön.

Pedig sanghaji részről nyitottak, miként Jang Csi-hua, a helyi nemzetközi kereskedelmi kamara elnöke a Népszabadságnak nyilatkozva kifejtette, szívesen vennék a nagyobb magyar érdeklődést, beruházást. Tavaly Sanghaj 88 millió dollár értékben exportált Magyarországra, az import viszont – kis túlzással – a nullával egyenlő. Említett ugyan hárommillió dollárnyi, Magyarországról érkezett beruházást, de ezt Vizi Balázs, a TradeLand Ltd. képviselője a Budapesten megtelepedett kínaiak hazatelepített tőkéjének tulajdonítja. A sanghaji kép nem tér el lényegesen a Kína és Magyarország közti külkereskedelem egészétől, amelynek mérlege nagyjából 20:1 arányt mutat. Jang Csi-hua kamarai elnök még felveti, hogy a kapcsolatok fejlesztéséhez szerencsés lenne a sanghaji magyar konzulátus újbóli létrehozása.

Sanghaj, 2001. március

A toronyépületeknek, irodáknak, szállodáknak, üzletközpontoknak kell a hely, s a dózerek, miként Pekingben, Sanghajban sincsenek tekintettel a régi lakóépületekhez kötődő érzelmekre. A sors véletlene, hogy a nagyvilágban legelismertebb kínai építésznek, egyebek között a párizsi Louvre üvegpiramisa és a hongkongi Bank of China tervezőjének, I. M. Peinek a szülőháza Sanghaj azon körzetében van, amelyet most tarolásra ítéltek. Értetlenkedik az építész New York-i otthonából – aki még 1935-ben távozott Sanghajból –, hogy a több mint százéves, háromszintes, a maga módján történelmet, kultúrát hordozó, egykor luxusépületnek számító házat, kertjét miért nem kímélik meg. Mint nyilatkozza, az Egyesült Államokban felbecsülhetetlen értéke lenne egy ilyen épületnek, lám Sanghajban hiába nyilvánították „műemléknek”, most a városi hatóság gondolkodás nélkül kiadta az engedélyt lerombolására. A külföldi turisták – mint e sorok írója is – ámul-bámul Sanghaj hihetetlen gyors fejlődése láttán, közben nagyon sajnálja, hogy a régi, öreg városból immár vajmi kevés maradt.

Ortutay L. Gyula [Népszabadság]

Továbbra is az Egyesült Államok egyetemei a legkedveltebbek, ám az utóbbi években mind több kínai diák megy nyugat-európai, így angliai felsőoktatási intézményekbe tanulni.

A bevezetőben említett 320 ezerből immár több mint százezren nem kétoldalú oktatási megállapodás keretében, hanem teljesen saját finanszírozásból kerestek és találtak maguknak külföldi egyetemet. Elsősorban az utóbbi évtizedben rendkívül gyorsan fejlődő tengerparti nagyvárosokból kerül ki az a réteg (vezető beosztású állami alkalmazottak, magánvállalkozók), amely megengedheti magának – általában egyetlen – gyerekének külföldi taníttatását. Az állam nem akadályozza a mind nagyobb mérvű tanulókivándorlást, noha a hivatalos sajtóban időről időre megjelennek az agyelszívást kifogásoló írások is. Minthogy a felsőoktatási tanulmányokért immár Kínában is fizetni kell, egyes számítások szerint az ország egyre több pénzt – évi mintegy 500 millió dollárt „enged ki” azzal, hogy nem tartja vissza az önfinanszírozással tanulni külföldre távozókat.

Az utóbbi két évtizedben mindössze egyharmada tért haza a külföldön egyetemet végzetteknek. Három-négy éve tapasztalható nagyobb mértékű visszaáramlás, miután a helyi állami és magáncégek, illetve a külföldi vegyesvállalatok is kiemelt fizetéseket kínálnak a külföldön tapasztalatokat szerzett kínai szakembereknek. Állami vállalatok sora ajánl különleges feltételeket – lakást és kutatási lehetőséget – a tengerentúlon tanultaknak. Miközben a külföldi felsőoktatási intézetek Kínába jönnek toborozni fizető diákokat, a kiemelten fejlődő kínai tartományok és városok viszont az Egyesült Államokba és Nyugat-Európába szerveznek „visszatoborzó” utakat. A Hongkonggal határos Sencsen város humánerőtartalék-irodája például immár második alkalommal látogat el a Szilícium-völgybe és Bostonba ilyen céllal. Számításaik szerint ugyanis 2005-re a város 750 ezer magasan képzett szakember munkáját igényli majd.

Peking, 2001. március

Ortutay L. Gyula [Népszabadság]

A VÁLTOZÓ VILÁG minden kötete mindig kapható!

A VÁLTOZÓ VILÁG katalógusa évről-évre gyarapszik.

Közben az internet és a digitális nyomdatechnika fejlődése új nagyszerű perspektívát teremtett. El lehet felejteni azt a szót: „elfogyott”! El lehet felejteni az esetenként hosszas könyvkeresést.

Itt, a kiadói portálon

 a VÁLTOZÓ VILÁG minden kötete mindig kapható!

Megrendelés